A becslés fontosabb adóeljárási szabályai

AIR

Nyomtatás
Forrás: Önadózó | Szerző: Önadózó

Címkék: becslési eljárás


Az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) külön fejezetben tartalmazza, rengeteg speciális rendelkezéssel. A részletszabályok ugyanakkor nem a törvényben, hanem a 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendeletben találhatók meg. 

Az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) külön fejezetben tartalmazza, rengeteg speciális rendelkezéssel. A részletszabályok ugyanakkor nem a törvényben, hanem a 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendeletben találhatók meg.  

  1. A becslés általános szabályai 

A becslésre vonatkozó rendelkezéseket röviden, csak néhány mondatban tartalmazza az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.), a részletes szabályok a 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 86-88. §-aiban találhatók meg. 

A törvény rendelkezései alapján a becslés alkalmazható vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, továbbá, ha az adózó az ellenőrzéshez szükséges iratanyagok nem bocsátja az adóhatóság rendelkezésére, vagy az iratanyagról megállapítható, hogy nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás megállapítására, ha a természetes személy adózó bevallása nyilatkozata hiányos, nem valós, vagy ha az adózó bevételszerző tevékenységét bejelenteni elmulasztotta.

 

A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha a becslés feltételei fennállnak, akkor megfordul a bizonyítási teher (az adóhatóságról az adózóra), a becslés alapjaként számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.

 

Becslési eljárás lefolytatását akkor kell, illetve azért lehet elrendelni, mert a rendelkezésre álló adatok alapján az adóalapot pontosan meghatározni nem lehet. A becslési eljárással nem lehet pontosan meghatározni azt, hogy az adózó bevételei, kiadásai milyen összegűek voltak, ennek megfelelően nem lehet az adóalapot sem a tényleges állapotnak megfelelően megállapítani, de nem is ez a jogintézmény célja. A becslés csak valószínűsíteni tudja az adóalapot, illetve költségvetési támogatás alapját. A valószínűsítés azt jelenti, hogy ellenkező bizonyításig a becslés alapján kidolgozott - bizonyítékkal alátámasztott - adóalapot úgy kell tekinteni, mintha az ténylegesen a becsült összegben merült volna fel. Tehát a becslés egy jogszabály által elfogadott közelítést ad a „tényleges” adóalaphoz. 

Az adóhatóság bizonyítja és legkésőbb az ellenőrzés befejezésekor készített jegyzőkönyvben számot ad arról, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Kizárólag közérdekű bejelentésből származó, ellenőrizhető bizonyítékkal alá nem támasztott adatok alapján becslés nem alkalmazható. 

Az adóhatóság ellenőrzését - a rendelkezésre álló adatok, információk alapján - hivatalból indítja. Az ellenőrzés során vizsgálja a jogszabályok betartását. Azt, hogy az adózó nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, az adóhatóságnak kell bizonyítani, azaz a bizonyítási teher az adóhatóságé. Ugyanúgy alakul ez a becslési eljárásban is. Azt, hogy a becslés feltételei fennállnak, továbbá, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik, az adóhatóságnak kell bizonyítani.

A becslési eljárás tényleges lefolytatásánál azonban (ahogy említésre került) megfordulhat a bizonyítási teher, mert a becslés alapjaként számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. 

 

  1. A becslés alkalmazásának esete

 

Becslés alkalmazható

a) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,

  1. b) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy
  2. c) ha a természetes személy valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta,

A b) pont alkalmazásában jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény különösen a számla- (egyszerűsített számla-), nyugtakibocsátási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés.

 Az 1. pont alapján tehát az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés feltételei fennállnak. Ez a kérdés elsődleges fontosságú, mivel a becslés alapján hozott adóhatósági határozat bírósági megtámadása esetén ez az első tisztázandó pont.

Az adóhatóság ellenőrzése során az adóalapot és a költségvetési támogatás alapját a rendelkezésre álló bizonylatok, nyilvántartások, könyvek alapján állapítja meg. A vizsgálat kitér arra, hogy az egyes bizonylatok, számlák szerinti összegek költségként elszámolhatók-e, az eredmény megállapítása során milyen eredményt növelő vagy csökkentő tételek kerültek feltüntetésre stb. A legtöbb megállapítás abból adódik, hogy az adózó az egyes tételeket helytelenül minősítette, és így az adóalapot nem valós összegben mutatta ki. A könyvek felülvizsgálata minden esetben alkalmazható, ha az adózó megfelelő bizonylatokkal alátámasztotta az egyes tételeket. Ha azonban nem vagy hiányosan állnak rendelkezésre a számviteli előírásokban rögzített könyvek, nyilvántartások, bizonylatok, és emiatt a könyvelés tételes felülvizsgálatával az adóalap és az adó kiszámítása megnyugtatóan nem ellenőrizhető, becslési eljárást kell lefolytatni.

A becslési eljárás során az adóhatóság a rendelkezésére álló valamennyi adat alapján logikai összefüggésekkel határozza meg az adó és a költségvetési támogatás alapját. A becslés csak megközelítő eredményre vezet, az adóalapot csak megközelítőleg lehet meghatározni. Ezért a becslési eljárást csak kivételesen, a következő szigorúan körülhatárolt esetekben lehet végezni:

ad.a) Becslési eljárás lefolytatásának van helye akkor is, ha az adó és a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg a fentiekben kifejtettek szerint.

ad.b) Becslési eljárásra kerül sor, ha az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok és az adózó adatainak összevetése után alaposan feltételezheti, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának meghatározására.

Az adóhatóság az adózót érintő valamennyi tudomására jutott adatot nyilvántartja. Így az ellenőrzés megkezdésekor a revizorok rendelkezésére állnak olyan információk, amelyek az adózó bevételeire, kiadásaira vonatkoznak. Ezek az adatok az adatszolgáltatás alapján benyújtott ún. kontrollinformációk vagy másik adózónál folytatott vizsgálat alapján állnak az adóhatóság rendelkezésére.

Jelentősnek tekinthető az eltérés akkor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján megállapított adóalap (a tapasztalatok alapján) legalább 20 százalékkal meghaladta az adózó által megállapított adóalapot. A becslési feltétel annyiban speciális, hogy ez esetben az adózó könyvei, bevallásai, nyilvántartásai akár a legteljesebb szabályosságot és összhangot tükrözhetik, de az adóhatóság rendelkezésére álló egyéb információk alapján ez kétségbe vonható.

A b) pontban leírtak szerint megalapozza a becslés alkalmazhatóságát, ha alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó megállapítására. A feltételezés helytállóságát igazolja, ha pl. az adózónál az év során több alkalommal tartottak próbavásárlást és ez legalább két esetben nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának megállapításával zárult.

Ezekben az esetekben alaposan feltételezhető, hogy az adózó által megállapított adóalap jelentősen eltér az adóhatóság által feltételezhető tényleges adóalaptól és az adózó szándéka jövedelem- illetve adóeltitkolásra irányul, könyvei nem a valós gazdasági eseményeket tükrözik.

Hasonló a helyzet, ha pl. a leltárellenőrzés alapján nagy mennyiségű igazolatlan eredetű árut talált az ellenőrzés vagy fekete foglalkoztatás tényét jegyzőkönyvezték.

A becslés lefolytatásához minden rendelkezésre álló adatot fel kell használni. Így pl. nem lehet számlákat, bizonylatokat, nyilvántartásokat figyelmen kívül hagyni csak azért, mert a becslés más módszert (pl. próbagyártást) választott a bevételek illetve kiadások meghatározásához. Valamennyi bizonyítékot össze kell gyűjteni és azokat együttesen, súlyuknak megfelelően kell értékelni. 

ad.c) A természetes személyekre vonatkozó becslési feltételt részben az előző rendelkezések is tartalmazzák, új azonban a nyilatkozatra történő utalás. Itt nem elsősorban az adóellenőrzés során tett nyilatkozatról van szó, hanem a bevallás kiegészítésére vonatkozó felhívással kapcsolatos nyilatkozatról.

Tekintettel arra, hogy itt az adózó jövedelmének megállapításáról van szó, tehát az éves személyi jövedelemadó bevallás határidejének lejártát követően rendelhető el a vizsgálat.

Ha az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg, írásban tájékoztatja az adózót a becslés alkalmazásáról, és határidő tűzésével felhívja észrevételei, bizonyítási indítványai megtételére, továbbá tájékoztatja arról, hogy mely tények bizonyítása szükséges a becsléssel megállapított adóalaptól való eltéréshez. 

A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. 

A becslési eljárás módszere attól függ, hogy milyen adatok állnak az adóhatóság rendelkezésére. Amennyiben lehetőség van rá, fel kell használni a meglévő bizonylatokat, adatokat, nyilvántartásokat, és az azokból nyert információkat logikai úton feldolgozva, az adóhatóság egyéb adataival összevetve kell meghatározni az adóalapot. 

Az adózó tevékenységétől függően helyszíni szemle, próbagyártás rendelhető el. Az alkalmazott bizonyítási eszközt az adott esetben kell meghatározni. Bármilyen bizonyítási eszköz (azaz más megfelelő módszer) alkalmazható, mind az adóhatóság ellenőrzése, mind pedig az adóigazgatási eljárás során. 

Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók - természetes személy adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők - kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. Ez az ún. összehasonlító becslés. 

Az összehasonlításnál értelemszerűen reálisan összevethető adatokat kell figyelembe venni, tehát a szakma illetve tevékenység azonossága mellett jelentős szerepe van az irányadó időszaknak, a tevékenység helyszínének, körülményeinek. 

Természetes személy adózó esetében (és ide értendő az egyéni vállalkozó is) az összehasonlítás kiindulási alapját a hasonló tevékenységet hasonló körülmények között munkaviszony keretében végzők kereseti, jövedelmi viszonyai képezik. Ez azonban nem jelenti, hogy eleve valamilyen munkaügyi statisztikai átlagot kellene figyelembe venni, mert ha a körülmények arra utalnak, hogy az adózó az átlagostól eltérő jövedelemtermelő képességgel rendelkezik, ez az adómegállapítás során - megfelelő indoklás mellett - tükröződhet. 

Az adózó a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést bizonyíthatja (itt tehát megfordul a bizonyítási teher), de az ellenbizonyításnak hitelt érdemlő adatokon (pl. utóbb fellelt okiraton) kell alapulnia. 

Az összehasonlító adatok kiválasztásához nem szükséges külső szakértő kirendelése. (Az más kérdés, hogy ez a bonyolult és felelősségteljes munka az adóhatóságon belül is komoly szakértelmet és körültekintést igényel.)

  1. Az átlagadó 

Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét elmulasztotta az adóhatóságnak bejelenteni, és az adóalap megállapítására az általános becslési szabályok szerint nincs mód, az adóhatóság az adó alapját az összehasonlító becslés alkalmazásával, tizenkét havi működést vélelmezve állapítja meg.

 

Ez az átlagadó, melynek főbb jellegzetességei:

- kihangsúlyozza, hogy a vélelmezett 12 havi működéssel szemben ellenbizonyításnak van helye,

- az átlagadó alapját az összehasonlító becslés alkalmazásával kell megállapítani, de szakértő kirendelése nélkül.

Az adóköteles bevételszerző tevékenység bejelentésének elmulasztása esetén is azon adónemek vonatkozásában kell az adókülönbözetet becsléssel megállapítani, amely adónemek tekintetében az adózónak - a bejelenteni elmulasztott tevékenység alapján - adófizetési kötelezettsége keletkezett.

 

Ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, az adóhatóság az adózó terhére a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, a bejelentés nélküli foglalkoztatás adóhatóság általi megállapítását megelőző időszak(ok)ra vonatkozóan, de legalább háromhavi foglalkoztatást vélelmezve állapítja meg. Ha az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva, legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, vélelmezve állapítja meg.

 

Ha az adózó bizonyítása során más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál - ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki - a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és - a feltételek fennállása esetén - a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza.

 

A becslés alkalmazása során gyakran előfordul, hogy az adózó az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítékaként más adózóval fennálló szerződéses vagy egyéb kapcsolatra hivatkozik, azonban ezt az állítását sem saját, sem az érintett más adózó bevallása, sem a más adózónál végzett ellenőrzés adatai nem támasztják alá. A törvény erre az esetre kimondja, hogy az adóhatóság az adózó állításának valóságtartalmát a szerződéses, vagy egyéb ügylettel érintett adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat alapján vizsgálja, feltéve, hogy a kapcsolódó vizsgálat elrendelését az adóeljárás egyéb rendelkezései nem zárják ki. Ha a kapcsolódó vizsgálat eredménye az adózó állítását nem támasztja alá (azaz az adózó bizonyítási indítványa sikertelen), az adóhatóság az alaptalan és az eljárást szükségtelenül akadályozó bizonyítási indítványt előterjesztő adózót eljárási bírsággal sújthatja.

 

  1. A vagyonosodási vizsgálat

 

Ha az állami adó- és vámhatóság megállapítása szerint - kizárólag a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény XXXVI., XXXVIII., XXXIX., XL. és XLI. Fejezetében meghatározott bűncselekmény nyomozó hatóság részéről fennálló gyanúja esetén - az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az állami adó- és vámhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az állami adó- és vámhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a természetes személynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

 

Az állami adó- és vámhatóság az így feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az állami adó- és vámhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg.

 

A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy végleges hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, végleges hatósági, jogerős bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra a 465/2017. (XII. 28.) Kormányrendelet V. fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni.

 

Ennek során:

  1. a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijármű-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás;
  2. b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a fizetési számlán, értékpapírszámlán történő jóváírás.

 

A vagyonosodási vizsgálatot tehát csak meghatározott bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódóan folytathatja le az adóhatóság.            A vagyonosodási vizsgálat elrendelésénél azt kell vizsgálnia az adóhatóságnak, hogy az adózó bizonyítható módon megszerzett adómentes, bevallott és bevallási kötelezettség alá nem tartozó jövedelme elegendő forrásul szolgálhatott-e az adózó által elismert és az adóhatóság által bizonyítottan feltárt vagyongyarapodásához, a kialakított életviteléhez.

 

A vagyonosodási vizsgálatok alá vont adózók gyakran hivatkoznak arra, hogy a vagyongyarapodás forrására olyan időszakban tettek szert, amely időszakra adóigazgatási eljárás nem folytatható: azaz a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezték. A már elévült és lezárt adójogi jogviszonyokkal kapcsolatos bizonyítás az elévülést követően rendkívül nehéz, hiszen például az adózással kapcsolatos iratok általában már nem állnak rendelkezésre, a szerződéses kapcsolatban állt személyek esetleg már nem fellelhetők vagy az idő múlásával az ügylet részleteiről már nem tudnak bizonyítékként értékelhető nyilatkozatot tenni. Az elévülési időt megelőző szerzésre hivatkozás azonban a vagyonosodási vizsgálat érdemi kérdése, ez dönti el, hogy az adóhatóság a szerzéssel kapcsolatban adóigazgatási eljárás, vagyonosodási vizsgálat folytatására és adó-megállapításra jogosult-e. A törvény a visszaélések visszaszorítása érdekében az elévülési időt követően az elévülési idő előtti szerzésre hivatkozás esetére a szerzés forrásának, tényének, időpontjának igazolására szolgáló bizonyítás lehetőségét korlátozza. Az okirati bizonyítás elsősorban az adóhatóság rendelkezésére álló adatokkal (adóbevallások, adóhatósági határozatok), közhiteles nyilvántartás adataival, jogerős bírósági/hatósági határozat adataival, az elévülési időt megelőzően kiállított egyéb közokirat adataival, illetve bankszámla, értékpapírszámla adataival történhet. Mivel ezen bizonyítás körében az adózó gyakorlatilag az adóigazgatási eljárás lefolytatásának akadályát (az elévülési idő elteltét) igazolja, az adóhatóság az elévülési időt megelőző időszakra csak ezen bizonyítás valóságtartalmát vizsgálhatja. Ha az adózó állítása a bizonyítékok vizsgálata alapján valósnak bizonyul, a szerzéssel kapcsolatban az elévülési időt megelőző időszakra a vagyonosodási vizsgálat nem terjedhet ki, ellenkező esetben a szerzésre a vagyonosodási vizsgálat lefolytatható.

 

  1. Általános forgalmi adó becslés 
  2. Az általános forgalmi adót becsléssel is meg lehet állapítani.
  3. Ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában az állami adó- és vámhatóság
  1. a) a fizetendő adót a tényleges eladási ár, és
  2. b) a levonható adót a tényleges beszerzési ár,
  3. ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetve a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg.

 

Az adóeljárás szabályai szerint becslés alkalmazása során - jellemzően bizonylatok hiányában - az adóhatóság mind a fizetendő, mind a levonható adót köteles meghatározni. A levonható adót akkor határozza meg az adóhatóság, ha az iratok, bizonylatok hiánya természeti katasztrófára, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkezett katasztrófára vezethetők vissza.

 

Az említett szabály szerint tehát elsődlegesen természeti katasztrófa esetén kerülhet sor a levonható általános forgalmi adó becslésére. Ugyanakkor a jogalkotó nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy az adózó érdekkörén kívül álló egyéb okból bekövetkezett katasztrófa esetén is lehetőség legyen a levonható adó adóhatóság általi meghatározására.

 

Az adóhatóságnak minden esetben vizsgálnia kell a levonható adó becslési feltételeinek fennállását.

 

Az áfa becsléssel történő megállapítása során felvetődhet, hogy ha az adózónak semmilyen irata nincs, úgy - még ha eredetileg a megbízólevél csak az áfa ellenőrzésre vonatkozik is - az adózónál valamennyi adó tekintetében vizsgálatot kell tartani, természetesen a megbízólevél módosításával. Az összehasonlító becslésnél az adóhatóság a bevételek és kiadások valószínűsítése útján állapítja meg az adóalapot. Ha az adózónak semmilyen irata nincs, úgy nemcsak az áfa alapját, hanem a többi kötelezettségét sem tudja dokumentumokkal alátámasztva megállapítani. Továbbá, ha a bevételek és kiadások összege egyáltalán nem ismert, úgy nyilvánvalóan csak azok valószínű összegének meghatározása után jöhet szóba az irányadó ár megállapítása.

 

ÖNADÓZÓ

FIZESSEN ELŐ AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE SZOLGÁLTATÁSAIRA!

Az Önadózó  újságból, honlapból, elektronikus és online szolgáltatásokból álló előfizetői csomagja folyamatos szakmai segítséget és támogatást nyújt a komplex vállalati ügyvitel szakszerű viteléhez, a vállalkozás, intézmény adózási, kifizetői, könyvviteli és munkaügyi feladatainak ellátásához. Az adózás 2020-ben sem lesz egyszerűbb – de az Önadózóval könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli  feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Előfizetőknek szabályzatok,- számviteli és GDPR szabályzat is (éves előfizetéssel!), segédletek, Fórum szolgáltatás, plusz 2x2 mérlegképes kredit. Előfizetési díj ebben az évben még 2020. 1-12. hóra: 22.680,-Ft. Kedvezményeink miatt az előfizetéssel pénzügyileg is nyer, nem csak szakmailag. Elõfizetés: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/ 


Vissza az előző oldalra