A kiskereskedelmi adó rendeleti szabályai. Hatályos 2020. május 1-től

Forrás: Önadózó | Szerző: dr. Németh Nóra

Címkék: kiskereskedelmi különadó


A koronavírus okozta veszélyhelyzetben a hitelintézetek válságadója mellett még egy új adónemmel bővült az adórendszer: a kiskereskedelmi adóval, amelyet a 109/2020. (IV. 14.) kormányrendelet vezetett be 2020. május 1-jei hatállyal. Bár már ezt az adónemet törvény fogja szabályozni - az erről szóló törvényjavaslat tárgyalása folyamatban is van - jelenleg viszont a kormányrendelet hatályos, ebből adódóan a kormányrendelet szerinti szabályokat mutatjuk be.

A koronavírus okozta veszélyhelyzetben a hitelintézetek válságadója mellett még egy új adónemmel bővült az adórendszer: a kiskereskedelmi adóval, amelyet a Gazdaságvédelmi Akcióterv végrehajtása érdekében a Járványügyi Alap feltöltését szolgáló kiskereskedelmi adóról szóló 109/2020. (IV. 14.) kormányrendelet [a továbbiakban: kormányrendelet] vezetett be 2020. május 1-jei hatállyal. A huzamosabb ideje működő potenciális adóalanyoknak ismerős lehet a kiskereskedelmi adó szabályrendszere, az ugyanis 2010-2012-es adóévekben hatályos, a bolti kiskereskedelmi tevékenységet terhelő ágazati különadóval mutat jelentős mértékű hasonlóságokat. Ma már egyértelmű az is, hogy a kiskereskedelmi tevékenységet terhelő adóval nem pusztán átmeneti kötelezettségként kell számolni, ugyanis 2020. április 28-án benyújtották az Országgyűlés elé a kiskereskedelmi adóról szóló T/10315. számú törvényjavaslatot [a továbbiakban: törvényjavaslat]. Jelen cikk írásakor a törvényjavaslat tárgyalása folyamatban, a kormányrendelet viszont már hatályos, ebből adódóan a kormányrendelet szerinti szabályokat mutatjuk be. 

1. A szabályozás előzményei 

A kormányrendelet és a törvényjavaslat szövege is sok tekintetben az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény [a továbbiakban: Áktv.] szövegéhez nyúl vissza, amely az energiaellátók vállalkozási tevékenysége mellett megadóztatta a távközlési tevékenységet és a bolti kiskereskedelmi tevékenységet is. A bolti kiskereskedelmi adóról a 2012-es megszüntetését követően a közelmúltban akkor hallhattunk, amikor 2020. március 3-án megszületett az Európai Unió Bíróságának a Vodafone és a Tesco ügyében azon ítélete, amelyben megállapította, hogy a korábbi magyar szabályozás nem ellentétes az uniós előírásokkal. Az ítélet rögzíti, hogy nem minősül a külföldi tulajdonban álló vállalkozásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetésnek és nem sérti a letelepedés szabadságát az, ha a különadók progresszív módon, azaz a teherbíró képességtől függően terhelik a vállalkozásokat. 

Habár az új adónem elnevezéséből a „bolti” kifejezést elhagyták, az adóköteles tevékenységre, az adóalanyiságra vonatkozó szabályok lényegében alig térnek el az bolti kiskereskedelmi adó szabályaitól, amely szintén nem csak a bolti keretek között megvalósult termékértékesítések árbevételét terhelte. A sávosan progresszív adómértékek pedig teljesen azonosak a 2010-2012. közötti szabályokkal. Az eljárási szabályokat tekintve a kormányrendelet által bevezetett kiskereskedelmi adó szabályai eltérnek mind az Áktv-től, mind pedig a folyamatban lévő törvényjavaslat előírásaitól. Ennek természetesen az az oka, hogy a kormányrendelet az adónemet nem állandó jelleggel, hanem csak a veszélyhelyzet időszakához igazodóan vezette be. (Jelenleg ugyanakkor alappal feltehető, hogy az elszámoló bevallás benyújtására nem kormányrendelet szabályai szerint kerül sor, a kiskereskedelmi adó – az első adóévre vonatkozó specialitásokkal – illeszkedik majd az éves elszámolású, azon adónemek körébe, amelyekről az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig kell számot adni.) 

2. Az adókötelezettség és az adóalanyiság 

A kormányrendelet 2. §-a alapján adóköteles a kiskereskedelmi tevékenység, valamint a külföldi illetőségű személy vagy szervezet által a vevője részére belföldön átadott termék nem fióktelep útján való értékesítése. 

A kiskereskedelemi tevékenységet a kormányrendelet 1. § 1. pontja a TEÁOR ’08 besorolásra hivatkozással definiálja, e szerint kiskereskedelmi tevékenységnek minősül a TEÁOR ’08 besorolás szerint a 45.1. ágazatba – kivéve gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét –, 45.32, 45.40 ágazatba – ide nem értve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét –, továbbá 47.1-47.9 ágazatokba sorolt tevékenységek közül minden olyan kereskedelmi tevékenység, melynek folytatása esetén a vevő magánszemély is lehet. 

A kormányrendelet által jelölt TEÁOR ’08 szerinti ágazatok az alábbiak:

 

 45.1*

 

  Gépjármű-kereskedelem

 

 

 45.11

  Személygépjármű-, könnyűgépjármű-kereskedelem

 

 

 45.19

  Egyéb gépjármű-kereskedelem

 * kivéve a gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét

 

 

 45.32

  Gépjárműalkatrész-kiskereskedelem

 

 

 45.40**

  Motorkerékpár, -alkatrész kereskedelme, javítása

 ** kivéve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét

 

 47.1

 

  Nem szakosodott bolti vegyes kiskereskedelem

 

 

 47.11

  Élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelem

 

 

 47.19

  Iparcikk jellegű bolti vegyes kiskereskedelem

 

 47.2

 

  Élelmiszer, ital, dohányáru kiskereskedelme

 

 

 47.21

  Zöldség, gyümölcs kiskereskedelme

 

 

 47.22

  Hús-, húsáru kiskereskedelme

 

 

 47.23

  Hal kiskereskedelme

 

 

 47.24

  Kenyér-, pékáru-, édesség-kiskereskedelem

 

 

 47.25

  Ital-kiskereskedelem

 

 

 47.26

  Dohányáru-kiskereskedelem

 

 

 47.29

  Egyéb élelmiszer-kiskereskedelem

 

 47.3

 

  Gépjárműüzemanyag-kiskereskedelem

 

 

 47.30

  Gépjárműüzemanyag-kiskereskedelem

 

 47.4

 

  Információs, híradás-technikai termék kiskereskedelme

 

 

 47.41

  Számítógép, periféria, szoftver kiskereskedelme

 

 

 47.42

  Telekommunikációs termék kiskereskedelme

 

 

 47.43

  Audio-, videoberendezés kiskereskedelme

 

 47.5

 

  Egyéb háztartási cikk kiskereskedelme

 

 

 47.51

  Textil-kiskereskedelem

 

 

 47.52

  Vasáru-, festék-, üveg-kiskereskedelem

 

 

 47.53

  Takaró, szőnyeg, fal-, padlóburkoló kiskereskedelme

 

 

 47.54

  Villamos háztartási készülék kiskereskedelme

 

 

 47.59

  Bútor, világítási eszköz, egyéb háztartási cikk kiskereskedelme

 

 47.6

 

  Kulturális, szabadidős cikk bolti kiskereskedelme

 

 

 47.61

  Könyv-kiskereskedelem

 

 

 47.62

  Újság-, papíráru-kiskereskedelem

 

 

 47.63

  Zene-, videofelvétel kiskereskedelme

 

 

 47.64

  Sportszer-kiskereskedelem

 

 

 47.65

  Játék-kiskereskedelem

 

 47.7

 

  Egyéb m.n.s. áru kiskereskedelme

 

 

 47.71

  Ruházat kiskereskedelem

 

 

 47.72

  Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem

 

 

 47.73

  Gyógyszer-kiskereskedelem

 

 

 47.74

  Gyógyászati termék kiskereskedelme

 

 

 47.75

  Illatszer-kiskereskedelem

 

 

 47.76

  Dísznövény, vetőmag, műtrágya, hobbiállat-eledel kiskereskedelme

 

 

 47.77

  Óra-, ékszer-kiskereskedelem

 

 

 47.78

  Egyéb m.n.s. új áru kiskereskedelme

 

 

 47.79

  Használtcikk bolti kiskereskedelme

 

 47.8

 

  Piaci kiskereskedelem

 

 

 47.81

  Élelmiszer, ital, dohányáru piaci kiskereskedelme

 

 

 47.82

  Textil, ruházat, lábbeli piaci kiskereskedelme

 

 

 47.89

  Egyéb áruk piaci kiskereskedelme

 

 47.9

 

  Nem bolti, piaci kiskereskedelem

 

 

 47.91

  Csomagküldő, internetes kiskereskedelem

 

 

 47.99

  Egyéb nem bolti, piaci kiskereskedelem

A kiskereskedelmi tevékenység meghatározásánál a TEÁOR ’08-ra való hivatkozás mindösszesen arra szolgál, hogy az adóköteles tevékenységet azonosítani lehessen, nincs jelentősége annak, hogy az adózónak van-e, és ha igen, milyen TEÁOR ’08 besorolása, illetve annak sem, hogy az adózó az adóköteles körbe sorolt tevékenységet főtevékenységként folytatja-e vagy sem. 

A „47 Kiskereskedelem” ágazatban – a TEÁOR ’08 magyarázata szerint – az értékesített áruk köre a fogyasztási javakra korlátozódik; ezért nem tartoznak ide azok az áruk, amelyek általában nem kerülnek kiskereskedelmi forgalomba, így például a különböző gabonafélék, ércek, ipari gépek és felszerelések stb. Erre tekintettel a gabonafélék vonatkozásában – amelyek nem sorolhatók a fogyasztási javak körébe – nem értelmezhető a kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység fogalma. Ebből következően a gabonafélék értékesítése – függetlenül attól, hogy vevő bárki lehet – nem minősül a kormányrendelet 1. § 1. pontja szerinti kiskereskedelmi tevékenységnek, az ennek során realizált bevétel nem képezi az ágazati különadó alapját. 

A kiskereskedelmi tevékenység nem más, mint fogyasztási javaknak (termékek, áruk) a nagyközönség számára nyitva álló értékesítési csatornákon keresztül történő értékesítése. Ezen értékesítési helyek esetében a vevő személyétől függetlenül az értékesítésből származó teljes árbevétel ágazati különadó-alapot képez. Nincs jelentősége annak, hogy adott esetben egy vásárlásnál a vevői pozícióban egy gazdasági társaság vagy egy magánszemély áll, erre utal a kormányrendelet 1. § 1. pontjának utolsó fordulata is. 

A fentiek azt eredményezik, hogy az adóalany teljes kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevétele adóalapot képez abban az esetben is, ha az adózó az adóévben túlnyomórészt (vagy kizárólag) viszonteladóknak értékesít termékeket, de az értékesítési csatorna nyitva áll a nagyközönség előtt, azaz a vevő magánszemély is lehet(ne). 

Más a helyzet az olyan kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek vonatkozásában, amelyek nem a végső fogyasztókat célozzák tevékenységükkel, hanem kizárólag az üzleti felhasználókat. Jellemzően ilyennek minősülnek azok a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaságok, amelyek csak vállalkozások számára értékesítenek, magánszemélyeket – ilyen minőségükben – nem szolgálnak ki, vagyis vállalkozónak nem minősülő magánszemély nem állhat a vevői pozícióban. E kereskedelmi egységek jellegüknél fogva nem végeznek kiskereskedelmi tevékenységet, így az értékesítésből származó árbevételük sem képez adóalapot. 

Vannak olyan értékesítések, amelyek a „termékek” jellegéből adódóan nem minősülnek kiskereskedelmi tevékenységnek, az ezen értékesítésekből származó nettó árbevétel nem része az adóalapnak. Így például a telefonkártya- és a mobiltelefon feltöltőkártya értékesítés, illetve a mobiltelefon egyenlegfeltöltés tartalmát tekintve egy szolgáltatás igénybevételére ad lehetőséget a vevőnek. Maga a vásárló nem terméket vásárol meg, hanem ezen tranzakcióval lehetőséget kap a távközlési szolgáltatás igénybevételére. Ebből következően ezen értékesítésből származó nettó árbevétel nem sorolható a kiskereskedelmi tevékenység származó árbevétel körébe, így az adóalapot sem képez. A közlekedési jegyek és bérletek értékesítése eredményeként – hasonlóan az előbbiekhez – a vevő nem egy termékhez jut hozzá, hanem jogot nyer arra, hogy egy szolgáltatást igénybe vegyen, azaz a tömegközlekedést használja. Ennek alapján a jegy-, bérletárusításból származó bevétel sem képezhet adóalapot.

A sorsjegy- és lottóértékesítés a TEÁOR ’08 szerint a szerencsejáték ágazat körébe tartozó tevékenység, a kormányrendelet 1. § 1. pontja szerinti fogalmi meghatározásából adódóan az ebből származó árbevétel nem minősül kiskereskedelmi tevékenységből származó árbevételnek. Ugyancsak kívül esik a kiskereskedelmi adó hatályán a díjbeszedésből, a szolgáltatásnyújtásból, illetve a csomagok szállításából, kézbesítéséből és az átvételig megvalósuló tárolásából származó árbevétel. Egyik említett tevékenység sem minősül termékértékesítésnek, a tevékenységek jellegénél fogva kizárt, hogy kiskereskedelmi tevékenység címén az ezekből származó bevétel adóalapot képezzen. 

A kormányrendelet 2. §-a az adókötelezettség vonatkozásában kifejezetten utal arra, hogy adóköteles a külföldi illetőségű személy vagy szervezet által a vevője részére belföldön átadott termék nem fióktelep útján való értékesítése. Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy az idézett fordulat nem egy önálló adóköteles tényállást jelent (a „valamint” szófordulat ellenére), hanem a szabályozás mindössze „ráerősít” arra, hogy a belföldön közvetlenül – azaz nem fióktelep útján – kiskereskedelmi tevékenységet folytató külföldi személy tevékenysége is adóköteles, ha a termék átadására Magyarországon kerül sor. A törvényjavaslatban az adókötelezettséggel összefüggésben pontosabb megfogalmazás szerepel, amelyből egyértelműen látható, hogy nem két adóköteles tényállásról van szó. 

A kiskereskedelmi adó alanya a kormányrendelet 3. §-a szerint az adóköteles tevékenységet üzletszerűen végző kül-, vagy belföldi illetőségű személy, vagy szervezet. Az adóalanyok köre tehát meglehetősen tágan került megfogalmazásra, abba bárki beletartozhat – illetőségtől függetlenül – akár jogi személy, akár egyéb szervezet, vagy egyéni vállalkozó, őstermelő. (Érdemes azonban már itt utalni arra, hogy az 500 millió forintot meg nem haladó adóalap után az adó mértéke 0% és az adófizetésre nem kötelezett adóalanyoknak nullás tartalmú bevallás benyújtási kötelezettsége nem merül fel. Ha például egy őstermelő adóköteles tevékenységet folytat, ugyanakkor az adóalapja a 0%-os sávba esik, úgy a kiskereskedelmi adóval kapcsolatosan tényleges eljárási kötelezettsége nem keletkezik.) 

3. Az adóalap meghatározásának általános és speciális módja 

Az adó alapja az adóalanynak a 2020. május 1-jétől a veszélyhelyzet megszűnésének napjáig terjedő időszak bármely napját magában foglaló teljes adóévi, az adóköteles tevékenységéből, azaz a kiskereskedelmi tevékenységéből származó nettó árbevétele. A nettó árbevétel fogalmát a kormányrendelet 1. § 2. pontja határozza meg az egyes adóalanyok vonatkozásában differenciáltan. E szerint nettó árbevétel:

  • a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény [a továbbiakban: Szt.] hatálya alá tartozó adóalany esetén az Szt.-ben meghatározott értékesítés nettó árbevétele,
  • egyedi beszámolóját az Szt. 3. § (10) bekezdés 2. pontjában meghatározott IFRS-ek szerint készítő adóalany esetén a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 40/C. §-a szerinti nettó árbevétel,
  • a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény szerinti kisadózó vállalkozás esetén a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás bevétele,
  • a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti általános forgalmi adó nélküli bevétel,
  • a 2. § szerinti tevékenységét nem fióktelep útján kifejtő külföldi illetőségű személy vagy szervezet esetén a belföldön átadott termék értékesítéséből származó általános forgalmi adó nélküli ellenérték. 

A folyamatosan működő naptári éves adózók esetén a 2020-as adóévi teljes nettó árbevételt kell figyelembe venni adóalapként. Az eltérő üzleti éves adózóknál – a mérlegfordulónaptól függően – akár olyan helyzet is előállhat, hogy két (a 2019-ben és a 2020-ban kezdődő) adóév nettó árbevétele képezi az adóalapot. Amennyiben olyan adóalanyról van szó, akinek/amelynek a 2020. május 1-je és a veszélyhelyzet megszűnése közötti időszakban bármilyen okból (például: átalakulás, egyesülés, szétválás miatt) lezárul az adóéve, akkor ez esetben is két „érintett” adóévről beszélhetünk. Az adót azonban valamennyi adóalanynak a veszélyhelyzet napjaira kell arányosan megfizetni (ld. 4. pontban), ez pedig természetesen minden adóalany vonatkozásában azonos. Eltérés a tekintetben lehet, hogy egy vagy több üzleti év adatai alapján kell meghatározni az adó összegét. 

Az adóalap részeként kell figyelembe venni a kiskereskedelmi forgalomban eladásra szánt, beszerzett áruk szállítójának (az áru előállítójának, forgalmazójának) – a beszerzett áruk értékesítésével összefüggésben – az adóalany által nyújtott szolgáltatásból származó árbevételét, valamint a kiskereskedelmi forgalomban eladásra szánt áru szállítója által az adóalanynak adott engedmény összegét. Az ún. polcpénzt, illetve az egyéb megállapodások keretében meghatározott marketing bevételeket is ugyanúgy hozzá kell tehát számítani az adóalaphoz, mint ahogy azt a bolti kiskereskedelmi adó tekintetében is kellett. 

Az adóalapot főszabály szerint „egyedileg”, adóalanyonként kell megállapítani, ugyanakkor a kapcsolt vállalkozások között, ha csak „szűk” körben is, de alkalmazandó az adóalapok összesítésére vonatkozó előírás. Az ágazati különadó rendszeréből, illetve a reklámadóból megismert kumulációs szabály alapján a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [a továbbiakban: Tao. tv.] 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozások az összesített nettó árbevételükre vetítik rá a progresszív adómértékeket és az így meghatározott adót (adóelőleget) pedig árbevételük arányában egymás között felosztják. A számítások végrehajtása érdekében az érintett adózókat együttműködési kötelezettség terheli, a számítások dokumentációját – amelyet mindegyik kapcsolt fél köteles elvégezni – az adóhatóság kérésére be kell mutatni. 

A „szűk körű” alkalmazhatóság a következőket jelenti: az összeszámítási szabályokat csak abban az esetben kell alkalmazni, ha

  • a kapcsolt vállalkozási viszony 2020. április 14-ét követően szétválással, kiválással jött létre, vagy
  • már korábban fennállt a kapcsolt vállalkozási viszony és a 2020. április 14-én a kiskereskedelmi tevékenység végzéséhez szükséges eszközökkel rendelkező adózó 2020. április 14-ét követően a kapcsolt vállalkozásának átadja (használatba adja) az eszközöket.

E feltételek teljesülésének hiányában a kapcsolt vállalkozások egyedileg állapítják meg az adójukat. Sőt, amennyiben a fenti feltételek mégis fennállnak, akkor is van helye ellenbizonyításnak, vagyis a kapcsolt vállalkozásoknak akkor sem kell alkalmazni az összeszámítási szabályt, ha bizonyítják, hogy nem a kiskereskedelmi adó megkerülése céljából, hanem kizárólag (valós) gazdasági okok miatt hajtották végre a fent említett ügyleteket.    

Tekintve, hogy a szabályozás nem határozza meg, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony fennállása a veszélyhelyzet időszakában mikor (mely napon) vizsgálandó, ebből az következik, hogy ha az adóalanyok között e kapcsolat 2020. május 1-je és a veszélyhelyzet megszűnése közötti időszakban akár csak egy napig fennállt, akkor az összeszámítási szabály alkalmazandó. Nincs lehetőség időarányosításra, ha a kapcsolt vállalkozási viszony a veszélyhelyzet időszakában megszűnik. 

4. Az adómérték és az adó összegének meghatározása 

Az adó mértéke sávosan progresszív, az egyes sávok és az azokhoz tartozó adókulcsok a következőképpen alakulnak:

  • az adóalap 500 millió forintot meg nem haladó része után 0%,
  • az adóalap 500 millió forintot meghaladó, de 30 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,1%,
  • az adóalap 30 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,4%,
  • az adóalap 100 milliárd forintot meghaladó része után 2,5% [kormányrendelet 6. §].

Ahogy azt már említettük, a kiskereskedelmi adó mértéke azonos az ágazati különadónak a bolti kiskereskedelmi tevékenység vonatkozásában alkalmazott adókulcsaival. 

A kormányrendelet 7. §-a az „Adóösszeg” címet viseli, az ott foglalt előírás lehetőséget ad arra, hogy az adóalany – habár adóalapként a teljes adóévi nettó árbevételt veszi figyelembe – az adó összegét időarányosítsa, vagyis „csak” a veszélyhelyzet időszakára vonatkozó adót fizesse meg. Az adóalany tehát az adóalapra rávetíti a sávos adókulcsokat, utána pedig az így megkapott összegnek olyan hányadát veszi, amilyen arányt a 2020. május 1-jétől a veszélyhelyzet megszűnéséig tartó időszak a teljes adóév naptári napjaiban képvisel. Összeszámítási szabállyal érintett kapcsolt vállalkozásoknak a kumulált adóalapra kell rávetíteni az adókulcsokat, majd pedig a nettó árbevétel arányában visszaosztott összeget kell időarányosítani a teljes veszélyhelyzet időszakára vonatkozóan. 

Példa:

A naptári éves adózóként működő „X” kft. a 2020-as adóévben a kiskereskedelmi tevékenységéből 57 milliárd forint nettó árbevételt ért el, a nettó árbevétele mellett nincs olyan további tétel, amit az adóalap részeként kellene figyelembe vennie. Határozzuk meg az „X” kft. által fizetendő kiskereskedelmi adó összegét, ha a veszélyhelyzet 2020. szeptember 15-én szűnik meg. 

  • A sávos adómérték rávetítése az adóalapra: 500 millió Ft x 0% + 29,5 milliárd Ft x 0,1% + 27 milliárd Ft x 0,4% = 29,5 millió Ft + 108 millió Ft = 137,5 millió Ft
  • A veszélyhelyzet időtartama: 138 nap
  • Az adó összegének meghatározása időarányosítással: (137,5 millió Ft /366) x 138 = 51,8 millió Ft

5. Eljárási kötelezettségek 

A kormányrendelet 8. § (1) bekezdése határozza meg az adómegállapítási, -bevallási határidőt, amely általános esetben a veszélyhelyzet megszűnését magában foglaló adóévet követő 30. nap, vagyis – ha a veszélyhelyzet a 2020-as évben véget ér – 2021. január 30-a. Ettől eltérő határidő vonatkozik azon adóalanyokra, amelyeknek az adóéve a veszélyhelyet idején ér véget, esetükben a határidő a veszélyhelyzet megszűnését követő 30. nap. Ahogy az adóalap kapcsán már jeleztük, az eltérő üzleti éves adózóknak, illetve a tört üzleti éves adózóknak két adóévi nettó árbevételt – s ezáltal adóalapot – érinthet a kiskereskedelmi adó, amelyhez nyilvánvalóan két elszámoló bevallás is kapcsolódik, különböző esedékességgel. Ha például adott egy olyan eltérő üzleti éves adózó, amelynek a mérlegfordulónapja május 31-e és a veszélyhelyzet 2020. augusztus 31-én érne véget, akkor az elszámoló bevallások benyújtásának időpontja a következőképpen alakul:

  • a 2020. május 1-31-e közötti időszakra vonatkozó adóról 2020. szeptember 30-áig,
  • a 2020. június 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszakra vonatkozó adóról pedig 2021. január 30-a. 

A kiskereskedelmi adó a kormányrendelet 8. § (2)-(7) bekezdései értelmében előleg-fizetéses rendszerben működik, amelyet havonkénti gyakorisággal kell megfizetni. Az adóelőleg havi összege – főszabály szerint – a 2020. május 1-jét megelőző utolsó, beszámolóval lezárt adóévi, az adóalany kiskereskedelmi tevékenységéből származó – szükség esetén évesített – nettó árbevétel és az adómérték alapulvételével kiszámított összeg 1/12-e. Az adóelőleg alapját tehát a „megelőző időszaki”, 2019-es, vagy 2018-as beszámoló adatai adják.

Amennyiben az adóalany 2020. május 1-jéig nem rendelkezett lezárt beszámolóval, akkor a havi adóelőleg összege a várható adó összegének 1/12-e. Azon kapcsolt vállalkozásoknak, amelyek a kumulációs szabály alkalmazásának hatálya alá esnek, a havi adóelőleget is az összesített adatok alapján kell megállapítani.

Az adóalanynak az adóelőleg egy havi összegét 2020. május 31-éig be kell vallania. Az adóelőleget tehát egyszer szükséges bevallani, e célra – az elszámoló bevalláshoz hasonlóan – a KISKER jelű nyomtatvány fog szolgálni.

Az adóelőleg megfizetésének határideje a hónap utolsó napja, amelyet valamennyi olyan naptári hónapban teljesíteni kell, amikor a veszélyhelyzet legalább egy napig fennáll. Ha például 2020. augusztus 10-éig állna fenn a veszélyhelyzet, akkor 4 havi adóelőleget kellene megfizetni.   

Speciális mérséklési metódus érvényesül az adóelőlegek vonatkozásában, abban az esetben, ha az adóalanynak a 2020-as adóköteles tevékenységből származó, havi nettó árbevétele jelentősen visszaesik a 2019-es adóév azonos hónapjában elért adóköteles nettó árbevételhez viszonyítva. A kormányrendelet 8. § (6) bekezdése rögzíti ugyanis, hogy ha a havi adóelőleg esedékességét megelőző hónapban elért, kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevétel nem érte el az előző év azonos hónapja szerinti kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevételének 60%-át, akkor az állami adóhatóság az adózó kérelmére az adóelőleg összegét ezen árbevétel-csökkenéssel arányosan mérsékli.

Ha például az adózó 2019. május hónapban 420 millió forint nettó árbevételt ért el az adóköteles kiskereskedelmi tevékenységéből, 2020. május hónapban az e tevékenységéből elért nettó árbevétele „csak” 198 millió forint, akkor az adóalany kérelmezheti a 2020. június havi adóelőleg összegének csökkentését.

A törvényjavaslat – a kormányrendelettől eltérően – nem tartalmaz ilyen jellegű adóelőleg-mérséklési lehetőséget, ugyanakkor ez pusztán annyit jelent, hogy az állandó jelleggel fizetendő kiskereskedelmi adóelőleg mérséklésére az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény [a továbbiakban: Art.] 69. §-a szerinti „általános szabályok” alapján lesz lehetőség.   

Amennyiben az adóalany által megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adó összegét, a különbözet az adóbevallás benyújtásának napjától igényelhető vissza az Art. visszatérítési szabályai alapján. 

Adminisztrációs szempontból fontos szabály, hogy az adófizetésre nem kötelezett adóalanynak adó- és adóelőleg-bevallás benyújtási kötelezettsége nincs. Nullás adattartalommal tehát nem kell benyújtani a KISKER jelű nyomtatványt, illetve NY jelű nyomtatvány benyújtása sem merülhet fel. Az adófizetésre nem kötelezett adóalanynak természetesen rendelkeznie kell olyan nyilvántartásokkal, amelyek az Art. 77. §-ában foglaltaknak megfelelően alátámasztják azt, hogy az adózónak adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. 

Az adóval kapcsolatos hatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el, az adóból származó bevétel a központi költségvetés bevétele.

 dr. Németh Nóra

 

INGYENES JOGSEGÉLYVONAL ÖNADÓZÓ ELŐFIZETŐKNEK! 

A koronavírus-járvány miatt az Önadózó ingyenes jogi tanácsadással segíti előfizetőit: veszélyhelyzeti rendeletek értelmezése, munkajog, adózás, adatvédelem. dr. Szabó Tibor ügyvéd válaszol, az ügyfélkód megadásával elérhető telefonon: 30 3787 637 – e-mailben: office@drszt.hu Fizessen elő az Önadózóra most májustól decemberig 15.960,-Ft-ért - és máris igénybe veheti az Önadózó Jogi Segélyvonal szolgáltatást, és minden továbbit: Elõfizetés: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/ 


Vissza az előző oldalra