A kiszállítás igazolása adómentes értékesítésnél

ART 2007-02-20

Nyomtatás

Forrás: APEH

A termék más tagállamba történõ kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén. (Áfa törvény 29/A. §-a)

1. A kiviteli igazolásról általában

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 29/A. § a) pontja szerint a termék más tagállamba történõ elfuvarozásának, más módon történõ eljuttatásának tényét fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlõ módon kell igazolni.
Az Áfa törvény – a fuvarokmányon kívül – közelebbrõl nem határozza meg a hitelt érdemlõ igazolás módjait, a gazdasági élet diverzifikálása miatt a hiteles dokumentumokat taxatíve felsorolni a törvényben nem is lehetséges. A hitelt érdemlõ igazolás módja – a helyzettõl függõen – változhat.

2. Mi fogadható el kiviteli igazolásként?

Egy ügylethez kapcsolódó igazolás származhat a felektõl és/vagy a felektõl különbözõ harmadik személyektõl. Az mindenképpen leszögezhetõ, hogy egy igazolás bizonyító ereje annál nagyobb, minél inkább a felektõl független, harmadik személytõl származik. Ez persze nem jelenti azt, hogy automatikusan kizárható az olyan igazolási mód, amely a felektõl származik, hiszen amennyiben az eset összes körülményeinek vizsgálata során látható, hogy a termék igazoltan átkerült más tagállamba, akkor az adóhatóság az értékesítést – amennyiben annak Áfa törvény szerinti összes feltétele fennáll – elfogadja adómentesként. Általánosságban azonban elmondható, hogy az esetek legnagyobb hányadában a hitelt érdemlõ igazoláshoz szükség van valamely harmadik személy(ek)tõl származó – a kiszállítás megtörténtét igazoló – hiteles dokumentumra.
2.1. Alapvetõen a kivitel hitelt érdemlõ igazolásaként elsõsorban a CMR fuvarokmány szolgálhat, ha a mögöttes jogszabály (például a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerzõdésrõl” szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1971. évi 3. törvényerejû rendelet) a fuvarokmány kiállítását kötelezõvé vagy lehetõvé teszi.
Természetesen, amennyiben a közösségi értékesítést teljesítõ fél CMR nélkül is egyéb módon, hitelt érdemlõen igazolni tudja, hogy a termék az értékesítést követõen más tagállamba átkerült, akkor az is elfogadható.

Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a fuvarokmány megléte pusztán azt a körülményt támasztja alá, hogy a fuvarozó az árut a feladótól átvette. A fuvarokmány elsõdleges funkciója a feladott áruval kapcsolatos polgári jogi felelõsségi szabályok rendezése, mint arról például a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerzõdésrõl” szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1971. évi 3. törvényerejû rendelet 9. cikke rendelkezik.

Az Áfa törvény 29/A. § a) pontja többletfeltételt állapít meg akkor, amikor úgy rendelkezik, hogy az adómentes értékesítés fogalmi eleme, hogy a terméket igazoltan más tagállam területére fuvarozzák el. Maga a fuvarlevél önmagában kizárólag azt igazolja, hogy a feladó és a fuvarozó a fuvarozási szerzõdést megkötötték és a fuvarozó az árut átvette, ugyanakkor nem bizonyítja hitelt érdemlõen, hogy az áru a rendeltetési helyre meg is érkezett. Éppen ezért önmagában a fuvarokmány nem feltétlenül elegendõ az elfuvarozás tényének igazolására, hanem ahhoz, hogy egy közösségi értékesítést az általános forgalmi adó rendszerében adómentesnek tekinthessünk, szükséges a címzettnek átvételt igazoló nyilatkozata is, hiszen így igazolható hitelt érdemlõ módon annak ténye, hogy a termék nemcsak feladásra került, hanem a fuvarozás befejezõdött, és ezáltal teljesült az Áfa törvény azon feltétele, hogy a termék igazoltan másik tagállamba átkerüljön. A vevõ átvételt igazoló nyilatkozata szerepelhet a CMR-re felvezetve, de nincsen akadálya annak, hogy a vevõ külön dokumentumban nyilatkozzon arról, hogy a termék a rendeltetési helyre megérkezett.

2.2. Azokban az esetekben, amikor a fuvarokmány kiállítására nincs lehetõség – így például, ha az eladó vagy a vevõ a terméket saját fuvareszközével viszi ki más tagállamba, azaz nem bíz meg fuvarozót – szóba jöhet más hitelt érdemlõ igazolás. Ha a mögöttes jogszabály a fuvarokmány kiállítását kötelezõvé vagy lehetõvé teszi, de annak megszerzése a vevõtõl csak különös nehézségek árán lehetséges vagy indokolatlanul nagy költséggel jár, akkor ez esetben is lehetõség van más hitelt érdemlõ igazolásra.

Az elõbbiekben említett esetekben az egyéb igazolások akkor fogadhatók el hitelt érdemlõ igazolásként, ha az igazolások tartalmából és rendeltetésébõl egyértelmûen kitûnik a kiszállítás ténye.

A fuvarokmányon kívüli más igazolás elsõsorban abban az esetben igazolja hitelt érdemlõen a kivitel tényét, ha az a felektõl eltérõ személytõl származik.

A nemzetközi gyakorlatot is figyelembe véve a kiviteli igazolásokat két csoportba lehet sorolni:

hivatalos okmányok vagy közokiratok (a kivitelt vagy a más tagállamba történõ megérkezést hatóság vagy közjegyzõ igazolja);
2.

kereskedelmi okmányok (különös tekintettel a felektõl eltérõ személy által kibocsátott kereskedelmi okmányok).

A felektõl eltérõ független személy által kibocsátott kereskedelmi okmányok különösen:

a célország raktára által kibocsátott raktári átvételi elismervény (vagy a raktározási szerzõdés) vagy beraktározási okmány, amely tartalmazza a beraktározott termékeket fajta, mennyiség, érték és darabszám szerinti bontásban;
2.

a célország szaktestülete (pl. kereskedelmi vagy iparkamara) által kibocsátott igazolás;
3.

amennyiben a szerzõdéshez bankgarancia vagy akkreditív kapcsolódik, akkor azon okmányok, amelyeket ilyen esetben a bank elfogad;
4.

a célországban ügyvédi letétbehelyezésrõl szóló jegyzõkönyv vagy más igazolás;
5.

más – megbízható harmadik személyektõl származó – igazolás.

2.3. Léteznek azonban olyan helyzetek is, amikor nem csak a fuvarokmány, de a harmadik személytõl származó igazolás beszerzése is nagyobb nehézségekbe ütközik, illetve aránytalanul nagy költséggel jár a felek számára (pl. a vevõ nem helyezi a terméket raktárba, így raktári átvételi elismervénye nem is lehet, a más tagállamba kivitt termék alacsony értéke nem indokolja az ügyvédi letétbehelyezést, az eladó vagy a vevõ saját fuvareszközzel viszi ki a terméket más tagállamba, stb). Az értékesítés adómentességét megalapozó kivitel igazolásának lehetõségét azonban ilyen helyzetekben sem lehet automatikusan kizárni. Ha az eladó rendelkezik olyan igazolással, amelybõl az eset összes körülményeit is figyelembe véve arra lehet következtetni, hogy a termék kikerült más tagállamba, akkor a szóban forgó igazolás a felektõl is származhat.

Különös méltánylást érdemlõ esetekben a vevõ – a termék más tagállamba történõ megérkezés tényét igazoló – nyilatkozata is elfogadható.

Általánosságban elmondható, hogy a vevõ erre irányuló nyilatkozatának bizonyító ereje nagyobb, ha a vevõ rendelkezik belsõ ellenõrzési rendszerrel, amely kellõképpen kizárja a valótlan tartalmú igazolások kibocsátásának lehetõségét (pl. a vevõ mûködése során könyvvizsgálót vesz igénybe, stb.).

Úgyszintén nagyobb a bizonyító ereje a vevõi nyilatkozatnak, ha az eladó maga is meggyõzõdött a kiszállítás tényérõl (pl. az eladó maga elfuvarozza a terméket más tagállamba).

A vevõ nyilatkozatából ki kell tûnnie, hogy a termék kiszállítása más tagállamba már megtörtént. A vevõ azon szándéknyilatkozata, hogy az értékesítést követõen a terméket más tagállamba kívánja kiszállítani, nem fogadható el kiszállítási igazolásként, mert az nem a tényleges kiszállítást, hanem csupán annak szándékát igazolja.

3. Ha rendelkezésre áll az összes szükséges igazolás, akkor kijelenthetõ-e, hogy az értékesítés biztosan adómentes?

A fuvarokmánynak vagy más igazolásnak az eset összes körülményei figyelembevételével kell alkalmasnak lennie arra, hogy hitelt érdemlõ módon igazolja a termék más tagállamba történõ megérkezését.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adóalany olyan fuvarokmányt vagy más igazolást csatol, amely az elõbbiekben említett formai feltételeknek ugyan megfelel, de az eset összes körülményei alapján mégsem állapítható meg hitelt érdemlõ módon, hogy a termék más tagállamba került (pl. az adóhatóság tudomására jut, hogy a beraktározási okmányt kibocsátó raktár alapterületén fizikailag nem fér el az áru), akkor a szóban forgó igazolás nem alkalmas az Áfa törvény 29/A. §-ában meghatározott joghatás kiváltására.

Elképzelhetõ olyan eset is, hogy az adózó az itt felsorolt összes igazolással rendelkezik, azonban az eset összes körülményeibõl nem állapítható meg, hogy a kiszállítás megvalósult (pl. az igazolást kibocsátó ellen közokirat-, illetve magánokirat hamisítás gyanúja miatt büntetõeljárás indul).

Ennek ellenkezõje is igaz: létezhet olyan eset is, amikor az adóalany egyetlen kereskedelmi okmánnyal is hitelt érdemlõ módon igazolja a kiszállítás tényét.

Annak érdekében, hogy a fuvarokmány vagy más igazolás hitelességét (pontosabban a kivitel megtörténtét) meg lehessen vizsgálni, az adóhatóság kiegészítõ igazolásokat kérhet.

4. Milyen adatokat tartalmaz a felektõl és/vagy a felektõl különbözõ személytõl származó kereskedelmi okmány?

Az elõbbiekben felsorolt okmányoknak minden esetben tartalmazniuk kell:

a tulajdonos nevét, címét, adószámát;
2.

az igazolás tárgyául szolgáló termékek fajta, mennyiség, érték és darabszám szerinti bontásban;
3.

a rendeltetési hely megjelölését.

5. A kiléptetés tényét igazoló kiegészítõ igazolások

A kiegészítõ kereskedelmi és egyéb igazolások az eddig ismertetett igazolási módok mellett (de nem helyettük) elõsegítik a kiléptetés tényének igazolását. A kiegészítõ kereskedelmi és egyéb igazolások önmagukban csak különösen indokolt esetben szolgálhatnak a kivitelt hitelt érdemlõ módon igazoló dokumentumnak.

A kiegészítõ igazolások lehetnek különösen:

a) a vevõ megrendelése,

b) a felek közötti szerzõdések,

c) az adóalanyok közötti levelezés,

d) a számla másolata,

e) a teljesítési igazolás,

f) a vevõ átvételi nyilatkozata,

g) a rakományjegyzék,

h) amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban normális körülmények között ez szokásos, a szállítmány biztosítása,

i) a pénzügyi teljesítés igazolása (banki bizonylatok),

j) amennyiben az adott szektorban közismerten elõforduló adócsalási kockázatok miatt ez indokolt (pl. számítástechnikai alkatrész-kereskedelem), a vevõ megbízhatóságának, teljesítõképességének valószínûsítésére irányuló dokumentáció,

k) ha közúton viszik az árut, a gépjármû rendszáma,

l) ha konténerben szállítják, a konténer száma,

m) ha az eladó saját fuvareszközével viszi ki a terméket:

1. saját menetlevele,

2. az eladó cégen belüli írásbeli felszólítása a szállításra,

3. a vevõ által kiállított átvételi elismervény,

4. útnyilvántartás.

n) ha a vevõ saját fuvareszközével viszi ki a terméket:

1. írásbeli megrendelés a vevõtõl, amelyen a vevõ neve, címe, adószáma és a célállomás is szerepel,

2. a gépjármû rendszáma.

o) egyéb hitelt érdemlõ igazolások.

6. Az eladó miként követelheti a kiszállítást igazoló okmányokat a vevõjétõl?

Gyakran elõfordul, hogy az eladónak nincsen ráhatása a vevõre a kiszállítást igazoló okmányok megszerzése tekintetében.

Ez a probléma ugyanakkor áthidalható, ha az eladó a vevõvel történõ szerzõdéskötés során egyik szerzõdési feltételként rögzíti a fuvar- és/vagy egyéb okmányok visszajuttatását illetve, ha az általános forgalmi adó összegének megfelelõ óvadékot kér a vevõjétõl arra az esetre, ha az okmányokat nem kapja vissza idõben.

Hasonlóképpen célszerû eljárni más, a vevõtõl, illetve harmadik személytõl származó igazolás esetén is.

A kérdéskört érintõen megjegyzendõ, hogy az Európai Unió más tagállamainak adóhatóságai is hasonló gyakorlatot alakítottak ki, ez a tájékoztatás más tagállamok adóhatóságai részérõl közzétett – mindenki által hozzáférhetõ – állásfoglalások, tájékoztatók alapulvételével született.

(PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Fõosztály 2297/2007. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Fõosztály 8990372721)

Forrás: www.apeh.hu

Vissza az előző oldalra