A szabadság kiadása

MUNKAJOG 2013-06-26

Nyomtatás

Forrás: Önadózó 2013/5 | Szerző: dr. Horváth István

A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki [122. § (1) bekezdés]. Általános szabályként a kiadott szabadság tartamának legalább összefüggő tizennégy napot el kell érnie. Ez általános munkarend esetén 10 munkanapnyi szabadság kiadását jelenti. Ettől a munkáltató és a munkavállaló eltérő megállapodást köthet, melyet nem kötelező írásba foglalni. Ekkor bármely kiadott szabadságrész a tizennégy napnál rövidebb lehet [122. § (3) bekezdés].

A szabadság kiadásának időpontját – előzetes meghallgatása után – a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell [122. § (4) bekezdés]. A közlés és a kiadás kezdete közötti időtartam lehet hosszabb is, mindez előnyös lehet a munkavállalónak, hiszen tervezhetőbbé válik a magánélete. Ugyanakkor munkaadói oldalról a hosszabb közlési határidő akkor megalapozott, ha a munkáltató működése emiatt nem szenved sérelmet (pl. nyári leállás van, a munkavállaló helyettesítése megoldott).

A szabadságot pénzben megváltani csak a munkaviszony megszűnésekor lehet – feltéve, ha addig a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki. E rendelkezés valamennyi ki nem adott, így a munkaviszony megszűnésének évéből és a korábbi esztendőkről megmaradt szabadságra egyaránt vonatkozik [122. § (5) bekezdés].

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetőleg a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja [Mt. 123. § (5) bekezdés a)-b) pont]. A munkavállalónak az ezzel összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A már kiadott szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. (Megjegyzem: ezért is célszerű megkérdezni a munkavállalót: hol tartózkodik szabadsága alatt.) A munkával töltött idő ebben az esetben szükségszerűen rendkívüli munkaidőnek minősül.

A munkavállaló által kiadatható szabadság

A munkáltató évente egységesen hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni [Mt. 122. § (2) bekezdés]. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. A munkaviszony első három hónapjában a munkavállaló ilyen jellegű kérelemmel nem élhet. Kérésének a munkáltató ezen időszakban nem köteles eleget tenni. A munkavállaló kérelmére kiadandó, legfeljebb hét munkanap szabadság esetében is alkalmazandó az Mt. 121. §-a, amely szerint, ha a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár, valamint a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít. Így a munkavállaló kérelmére kötelezően kiadandó szabadság esetében is irányadó az arányosság követelménye. Ha például a munkaviszony 2013.VII.1-én jön majd létre, a kerekítés szabályai alapján négy munkanap szabadság kiadását kérheti a tizenöt napos határidő megtartásával a munkavállaló.

Kérdés, mit tegyen a munkáltató, ha a munkavállalója az év jelentős hányadában egyáltalán nem igényli szabadságának kiadását? A munkavállalói kérelem elmaradása nem mentesíti a munkáltatót a szabadság tárgyévi kiadásának kötelezettsége alól. Így, ha közeledik az év vége, megéri tisztázni: van-e elgondolása a munkavállalónak a kérelmére kötelezően biztosítandó szabadságának felhasználásáról?!

A korábbi szabadságengedély munkáltatói visszavonása

A korábbi, az új Mt. vonatkozásában is irányadó bírói gyakorlat szerint, ha a munkáltató a munkavállaló - egyheti rendes szabadság igénybevétele iránti - kérelmét elfogadja, de azt közvetlenül a szabadság megkezdése előtt visszavonja, a munkahelyen való megjelenés elmulasztása miatt történt azonnali hatályú felmondással kapcsolatban vizsgálni kell a lényeges körülményeket - így például azt, hogy a visszavonásnak volt-e alapos oka, a nem teljesítésből származott-e hátrány [BH2007. 307.].

Felidézve az említett ítélet részleteit: a munkáltató és a munkavállaló a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően kölcsönösen együttműködve köteles eljárni. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszonyban álló egyik fél jogával a másik fél érdekeit figyelembe véve úgy élhet, hogy azzal a másiknak indokolatlanul hátrányt ne okozzon, a saját korábbi magatartásával való szembekerülést mellőzze. Az ennek nem megfelelő joggyakorlás meg nem engedett és a törvény védelmében nem részesül.

A perbeli eset tényállása szerint a munkáltatói jogkört gyakorló munkavezető közölte a felperes munkavállalóval, miszerint a határidős munkára figyelemmel a korábban engedélyezettek ellenére nem engedi el szabadságra. A munkavállaló ennek ellenére nem jelent meg munkahelyén és szabadságát vette igénybe. A munkáltató kizárólag rendkívül indokolt esetben vonhatja vissza a már engedélyezett szabadságot. Erre a helyzetre is irányadó az Mt. 6. § (3) bekezdése szerinti méltányos mérlegelés követelménye. E szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. A Legfelsőbb Bíróság határozata leszögezte: a szabadság-engedély visszavonásával kapcsolatban tisztázandó: a felperes munkavállaló igénybe vette-e már a kérelme szerint kiadatható szabadságot, vagy ezzel még szabadon rendelkezhetett. Vizsgálni kell többek között, hogy a felperes távollétében milyen módon történhet meg helyettesítése, bármilyen hátrány érheti-e a munkáltatót, a felperes munkavállaló rendelkezik-e olyan speciális képzettséggel, vagy szakismerettel, amely ezen rövid idő alatt is a munkavégzését feltétlenül szükségessé tette.

A körülmények értékelése során nem elhanyagolható az sem, hogy a felperes csupán öt nap szabadság engedélyezését kérte, amellyel a munkáltató jóval (hónapokkal) előre számolhatott. Mindezen bizonyítás lefolytatása után lehet megállapítani a munkáltatói magatartás tükrében, hogy a felperes kötelezettségszegése megvalósította-e az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.

/Az írás teljes terjeddelmében az Önadózó 2013/5. számában olvasható!/

FIZESSEN ELŐ 2024-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!
Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek! Velünk 2024-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2024 ● Cafetéria szabályzat 2024 ● Pénzmosás elleni szabályzat csomag ● GDPR Segédlet, ● Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,● Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek ● Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó Webáruhgázban ● Egyes Kulcs-Soft programok előfizetőknek ingyenesen ● Előfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/