Futóhomokra épült dubaji adóstratégiák

TAO

Nyomtatás
Forrás: Csővári Legal | Szerző: dr. Csővári István

Címkék: offshore, Dubai


Az Egyesült Arab Emírségek, és elsősorban Dubai régóta közkedvelt célországa az adóterhük alól kikapcsolódni vágyó magyar vállalkozóknak.  Az e célból megvalósított adó-struktúrák azonban sok esetben figyelmen kívül hagyják a nemzetközi és a hazai adójog fontos szabályait és alapelveit, illetve ezek folyamatos változásait, ezáltal gyakran jelentős adókockázatnak kitéve az ilyen struktúrákat megvalósító személyeket. Cikkünkben áttekintjük a tipikusabb kockázatos struktúrákat, illetve rávilágítunk néhány olyan megoldásra, amely révén - az adójogszabályoknak való megfelelés mellett - hatékonyan elérhetők egyes üzleti vagy egyéb strukturálási célok.

A legtöbb érintett, visszaélésszerű struktúra szokásos sémája, hogy magyar magánszemélyek úgy alapítanak céget Dubaiban, hogy ott a cég csak névlegesen működik, tényleges üzleti infrastruktúra, illetve személyzet nélkül. A cégeket ténylegesen magyar részvényeseik és/vagy igazgatóik Magyarországról irányítják, a cégek tevékenységi körébe eső feladatokat pedig ugyanezen személyi kör vagy hozzájuk kötődő más személyek valójában Magyarországon látják el.

Ezek a struktúrák általánosságban visszaélésszerűek és sértik a magyar adószabályokat. Néhány közülük konkrét adószabályt sért, mások az adójog általános elveit, különösen a joggal való visszaélés tilalmát, az ügyletek tartalom – és nem pedig formájuk – szerinti adójogi minősítését, vagy éppen a valós piaci áron történő elszámolásának kötelezettségét. Hangsúlyozandó, hogy a magyar adóhatóság és bíróságok az adóvitákban a gyakorlatban is következetesen alkalmazzák és érvényre is juttatják ezeket az adójogi alapelveket az adózókkal szemben. Ezek az elvi jellegű szabályok tehát nem csupán elvont jogi fogalmak, hanem gyakorlati jelentőséggel is bírnak az adóügyekben.

Jellemzően előforduló, visszaélésszerű struktúrák

Szolgáltatások dubaji cégből való számlázása 

Amint arra már utaltunk is, az egyik elterjedt gyakorlat az, hogy szolgáltatásokat formálisan dubaji cégen keresztül nyújtanak, de az ennek kapcsán felmerülő tényleges feladatokat teljes mértékben vagy túlnyomó részt Magyarországról végzik el a tulajdonosok vagy hozzájuk kapcsolódó más személyek.

Ez a gyakorlat, illetve az annak révén elérni kívánt adóoptimalizáció jellemzően a magyar társaságiadó-szabályozásban, illetve a Magyarország és az Egyesült Arab Emírségek közötti kettős adóztatási egyezmény ún. „adóügyi illetőség” és „telephely” szabályainak téves értelmezésén alapul. Ez az egyezmény ugyanis – az adóegyezmények többségével szemben – az adóilletőség meghatározásánál elsődlegesen az alapítás helyének tulajdonít jelentőséget, nem pedig a tényleges irányítási helyének. Ily módon egy Dubaiban alapított cégnek az adózását elvben és alapvetően meghatározó adóilletősége a cég tényleges irányításának helyétől függetlenül Dubai lesz. Emellett azonban – és ez kevéssé közismert rendelkezése az egyezményeknek – egy dubaji illetőségű cégnek telephelye keletkezhet Magyarországon az esetleg iparűzési adóban is ismert telephelyek-szabályokhoz hasonlóan. Magyar telephelye egy külföldi cégnek akkor jöhet létre, ha az ügyvezetési- és/vagy egyéb tevékenységeit teljesen vagy részben Magyarországon végzik. Ha pedig a dubaji cégnek telephelye keletkezik Magyarországon, akkor a nyereségének speciális számítási szabályok szerint meghatározandó arányos része Magyarországon válik társaságiadó-kötelessé. Ezek a szabályok lényegében azt célozzák, hogy az adóköteles nyereséget fair módon megosszák az illetőség szerinti állam és a telephely szerinti állam között az elvégzett tényleges tevékenységek, az azokhoz használt infrastruktúra, illetve személyzet alapján. Ez az „arányossági szemlélet” azonban egyúttal azt is jelenti, hogy ha egy dubaji cégnek valójában nincsen személyzete és üzleti infrastruktúrája Dubaiban (mert az ténylegesen Magyarországon található), akkor a dubaji cég teljes nyeresége Magyarországon válik adóztathatóvá.

További figyelmen kívül hagyott szempont, hogy az OECD ún. multilaterális keretegyezményének Magyarország és az Emírségek közötti 2021-es hatályosulása óta a két ország közötti adóegyezmény szövege kiegészítésre került egy joggal való visszaélést tiltó klauzulával, amely szerint az egyezmény rendelkezéseit a magyar adóhatóság megtagadhatja, amennyiben egy dubaji struktúra elsődleges célja az adókötelezettség elkerülése vagy csökkentése.

Végül, ezek a struktúrák az áfa szabályokat is sérthetik, mivel az áfa-kötelezettségek tekintetében az európai uniós, illetve az azzal harmonizált magyar áfa szabályok szerint szintén a tényleges irányítás, illetve üzleti infrastruktúra helye a meghatározó. Ennek megfelelően, ha egy olyan dubaji cég, amelynek nincs valós jelenléte Dubaiban, magyar vállalatoknak számláz szolgáltatásokat, akkor a magyar adóhatóság megállapíthatja, hogy ezek a tranzakciók valójában két „magyar” vállalkozás – a Magyarországról működtetett dubaji cég, illetve annak Magyarországon működő ügyfele – között zajlanak, és szankcionálhatja a „dubaji-magyar” céget, amiért nem alkalmazta a 27%-os magyar áfát az általa számlázott szolgáltatások vonatkozásában.

Igazgatósági díjak

A dubaji cég mögött álló magyar magánszemélyek gyakran maguk töltik be az igazgatói pozíciókat is, aminek az ellátásáért nagy összegű igazgatósági díjakat „vesznek ki” a dubaji cégből. Ez a gyakorlat az adóegyezmény azon szabályának kihasználására irányul, amely szerint az igazgatói díjazást csak az azt fizető cég illetősége szerinti ország adóztathatja. Ugyanakkor, az ilyen kifizetések is adójogszabályokkal való visszaélésnek minősíthetők, amennyiben a körülmények alapján túlzottnak tekinthetők vagy egyébként megállapítható, hogy adóelkerülés céljából történnek. Továbbá, ha a dubaji cég igazgatója – ugyancsak a körülményekből megállapíthatóan – egyáltalán nem, vagy csak keveset tartózkodott Dubaiban, akkor a jelentős díjazását a tevékenységeinek jelentős mennyiségével sem tanácsos indokolni, mert ez az előző pontban említett társasági adó, iparűzési adó, illetve áfa-kockázatokat is megnövelné.

Személyes kiadások fizetése dubaji cégből

Szintén elterjedt gyakorlat, hogy a részvényesek személyes kiadásait a dubaji cég fizeti ki abból a gondolatból kiindulva, hogy „a dubaji adó- és számviteli szabályok a kiadások szélesebb körét tekintik vállalati költségnek, mint a magyar szabályok”.

Ez az érvelés azonban kizárólag a társasági adó és a számviteli szempontokat veszi figyelembe, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a magyar személyi jövedelemadó, illetve társadalombiztosítási szabályok alapvetően alkalmazandók maradnak a dubaji cégek magyar adóilletőségű tulajdonosaira vagy a cégektől egyébként juttatásban részesülő magyar személyekre. Tehát, még ha a dubaji céget – megalapozottan vagy hipotetikusan - valóban Dubaiban működőnek is tekintjük, a magyar adószabályok ettől még „természetben” juttatott jövedelemként továbbra is szja-, szocho-, illetve TB-kötelezettséget írhatnak elő a dubaji cégek által a magánszemély helyett viselt minden olyan költségre, amely a magyar adójog szigorúbb szabályai alapján nem tekinthető a dubaji cég üzleti költségének.

Itt jegyezzük meg, hogy a saját adóügyi illetőségüket az Egyesült Arab Emírségek „javára” feladni kívánó magyar magánszemélyek ugyancsak gyakran esnek tévedésbe a magánszemélyek adóügyi illetőségére vonatkozó szabályokat illetően. A gyakori tévhit szerint az illetőségváltás – az adóegyezmény úgynevezett „183 napos szabálya” alapján – egyszerűen elérhető azáltal, hogy a személy több napot tölt Dubaiban, mint Magyarországon. Ez azonban csak a harmadik az adóügyi illetőség meghatározására vonatkozó, és sorrendben alkalmazandó „tesztek” közül. Az adóegyezmény második, „létérdek központjának” vizsgálatát előíró tesztje ugyanis jellemzően Magyarországon tartja az illetőséget, ha a személy ott továbbra is jelentős gazdasági, személyi és szociális kapcsolatokat tart fenn - tehát abban az esetben is, ha egy adott évben több mint 183 napot tölt az Emírségekben.

A fent leírt gyakorlatok sok esetben nem csak egy, hanem több jogi alapon is kifogásolhatók, illetve büntetőjogi felelősséget is maguk után vonhatnak. És bár a magyar adóhatóságnak korlátozott a kapacitása a hasonló nemzetközi struktúrák ellenőrzésére, a bemutatott struktúrák ettől még sértik az adójogszabályokat – függetlenül az ellenőrzések, illetve szankciók valószínűségétől.

Dubaji cégstruktúrák elfogadható alkalmazása

Az adókockázatok körültekintő kezelésével lehetőség van dubaji cégek olyan módon való felhasználására is, amely megfelel mind a formális jogi követelményeknek, mind az adójogszabályok szellemének. Ezeknek a felhasználási módoknak közös nevezője, hogy elkerülik a Magyarországon adóköteles jövedelmek Dubaiba „csatornázását”, és jellemzően nem adóoptimalizálási, hanem egyéb célokat szolgálnak. A dubaji – vagy általánosságban bármely külföldi – cég adóoptimalizálásra történő felhasználása kapcsán azonban nagy általánosságban kijelenthető, hogy az mindig az adott országban megvalósuló tényleges fizikai jelenlétet, tevékenységet, illetve ügyleteket kíván meg. Természetesen ennek mértéke mindig az adott üzleti tevékenység fényében ítélendő meg.

Dubaji holding-struktúrák

Mindazonáltal, a dubaji cégek alkalmazása jelentős helyi jelenlét vagy infrastruktúra nélkül is lehetséges olyan esetekben, ahol nem az adóoptimalizálás a cél, azaz nem kerül Magyarországon   adóköteles   jövedelem   ki  a magyar társasági adó vagy személyi jövedelemadózás alól. Egy ilyen példa lehet egy dubaji holdingstruktúra, amelyben magyar cégtulajdonosok a profitot ténylegesen termelő magyar „operatív” cégeiket egy dubaji (vagyonkezelő) „holdingcégen” keresztül tartják. Ez a struktúra nem befolyásolja a magyar cégek társaságiadó terhét vagy a végső tulajdonosok magyar szja-terhét, feltéve, hogy (i) a korábban tárgyalt visszaélésszerű gyakorlatok egyike sem kerül alkalmazásra és (ii) a végső tulajdonosok a dubaji holdingból osztalékként felvett jövedelmüket bevallják Magyarországon, illetve megfizetik az azt terhelő 15%-os magyar osztalékadót. Egy ilyen nemzetközi cégcsoport szabad pénzeszközeinek, illetve a magyar cégekben lévő üzletrészeknek a dubaji holdingcégben történő tartásával ugyanis vagyonvédelem érhető el.

Alacsony nyereségű dubaji cégek

Egy másik ilyen struktúra lehet, ha a vállalkozás ügyfelei előnyösebben szolgálhatók ki egy külföldi (nem magyar) értékesítő cégen keresztül. Ez az igény jellemzően olyan szolgáltatások esetében merül fel, ahol   az   ügyfelek szívesebben szerződnek a Dubaihoz hasonló, nemzetközi üzleti központként szélesebb körben ismert országokban működő szolgáltatókkal. Ebben a struktúrában tehát a dubaji társaság lényegében disztribútorként közvetíti a magyar vállalkozás szolgáltatásait annak Magyarországon kívüli ügyfelei részére. Ha a dubaji társaság csupán minimális nyereséget realizál az értékesítési láncban, és így a nyereség – és ezáltal a társaságiadó-alap - nagy része a magyar vállalkozásban marad, akkor az értékesítési struktúra jellemzően nem váltja ki az adóhatóságok rosszallását, tekintve, hogy nem, vagy csak minimálisan befolyásolja a költségvetésüket.

Előbb kérjen adótanácsot és csak utána cselekedjen

Tapasztalataink alapján a magyar vállalkozások és tulajdonosaik gyakran folyamodnak anélkül nemzetközi „adótervezéshez”, hogy annak adózási következményeit, kockázatait megfelelő szakértelemmel rendelkező, nemzetközi adózásban jártas tanácsadó bevonásával, előzetesen vizsgálnák meg. A felkészületlenül utazók viszont az Emírségek dűnéi között könnyen a nemzetközi adózás futóhomokjára tévedhetnek. Másfelől viszont, az agresszív és kockázatos adóstruktúrák mellett - az adóegyezmény által egyébként biztosított védelem révén - dubaji cégek kockázatmentesen is használhatók egyes célokra körültekintő tervezéssel, illetve bizonyos vörös vonalak át nem lépésével.

Dr. Csővári István LL.M.
Ügyvéd, adószakértő
csovarilegal.hu

FIZESSEN ELŐ 2025-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!

Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek!  Velünk 2025-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2025 Cafetéria szabályzat 2025 Pénzmosás elleni szabályzat csomag GDPR Segédlet, Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó WebáruhgázbanElőfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/ 


Vissza az előző oldalra

Webáruház

Szabályzatok

Szabályzatok kategória összes termékének megtekintése

E-Könyvek

E-Könyvek kategória összes termékének megtekintése

Szakkönyvek

Szakkönyvek kategória összes termékének megtekintése

E-Start

Önadózó segítség az ügyek elektronikus intézéséhez.


Vissza az előző oldalra