2024. január 1. napjával módosult a lízing definíciója az SZJA törvényben

SZJA 2024-02-15

Nyomtatás

Forrás: e-ingatlanügyvédek.hu | Szerző: dr. Szabó Judit Anna

2024-től az Szja törvény új lízingdefiníciót vezet be: csak pénzügyi lízinget ismer el, a Hpt-ben megállapított feltételek mellett.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 2023. december 31-ig így fogalmazott: Lízingnek minősül a tárgyi eszköz használatba adása 1997. január 1-je előtt kötött olyan szerződés alapján, amely annak határozott időre szóló, de 365 napot meghaladó bérletéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi vagy számára a bérbeadó vételi jogot biztosít.

2024. január 1. napjától azonban Szja tv. 3. § 47. pontja módosult, idéntől lízing kizárólag a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) szerinti pénzügyi lízingszerződés.

A módosítás lényege: lízing a pénzügyi lízing és nem más

2023. december 31-ig a lízing definíciója elsősorban a tárgyi eszköz használatba adására, konkrétan a hosszabb ideig tartó (365 napot meghaladó), tulajdonszerzéssel végződő, lényegében speciális bérleti szerződésekre korlátozódott. Ezen definíció szerint a lízing olyan bérlet, ahol a bérlő végül megszerzi, vagy vételi jog segítségével megszerezheti a bérelt tárgyi eszköz (tipikusan ingatlan, vagy gépjármű) tulajdonjogát.

2024. január 1-től kezdődően viszont lízing az, amit a Hpt. ekként definiál. Ezáltal a pénzügyi lízing fogalma a szerződéses feltételeken túl, egyértelműen a pénzügyi intézmények által, pénzügyi szolgáltatásként nyújtott lízingszolgáltatásokra korlátozódik.

A Hpt. alapján pénzügyi szolgáltatás kizárólag az MNB engedélyével végezhető.

Mit mond a Hpt. a pénzügyi lízingről?

A Hpt. 6. § (1) bek. 89. pontja alapján a pénzügyi lízing során a lízingbeadó a tulajdonában lévő ingatlant vagy ingó dolgot, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő

viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
a hasznok szedésére jogosulttá válik,
viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen.

Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos –, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

A Hpt. külön értelmezi a lakáscélú pénzügyi lízingszerződést is: ez olyan pénzügyi lízingszerződés, amelyben a felek által okiratban rögzített cél egy lakóingatlan tulajdonjogának harmadik személy eladótól történő, lízingbevevő általi megszerzése.

Fontos továbbá, hogy a Hpt. 6. § (6) bek. alapján nem minősül pénzügyi lízingnek az anyavállalat és a leányvállalata közötti lízing, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.

A lakáslízing és a személyi jövedelemadó

A nyílt végű ingatlanlízing-ügyletek az Szja tv. értelmezésében azon szerződések, ahol az ingatlan tulajdonjoga a futamidő végén vételi jog gyakorlása útján száll át a magánszemélyre. A nyílt végű lízing ügyletek speciális szabályozás alá esnek, amelyek figyelembe veszik a lízingkonstrukció sajátosságait.

Az ingatlanlízing-ügylet esetében a személyi jövedelemadó megállapítása szempontjából fontos szerzés időpontjának a lízingszerződés megkötésének napját kell tekinteni, nem pedig azt a napot, amikor az ingatlanügyi hatósághoz benyújtják az erről szóló érvényes szerződést. Ez eltér a hagyományos ingatlanvásárlásokra vonatkozó szabályozástól, hiszen pl. a "hagyományos" tulajdonjog megszerzésének időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes adásvételi szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották (azaz a széljegyzés napján).

Lakás célLal lízingelt ingatlan eladása és másik ingatlan vásárlása

Amikor egy magánszemély lízingkonstrukcióban vásárol ingatlant, és később azt eladja, az eladás kapcsán keletkező jövedelem személyi jövedelemadó (szja) alapjának meghatározásakor többféle költséget is figyelembe lehet venni, amelyek csökkentik az adóalapot.

Ha valaki lízinggel vásárolt ingatlant, az alábbi költségeket vonhatja le:

A lízingbe vevő által a futamidő végén a vételi jog gyakorlása során megfizetett ellenérték: Ez a költség azon összeg, amit a lízingbe vevő fizet az ingatlanra vonatkozó vételi jog gyakorlásakor a lízingidőszak végén.
A lízingbe vevő által megfizetett lízingdíjak tőkerészének az a része, amely nem haladja meg az ingatlannak a lízingszerződés megkötésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a fenti összeg levonásával megállapított összeget: Ez magában foglalja azokat a lízingdíjakat, amelyek tőkerészt képeznek, és amelyek mértéke nem meghaladja a lízingbe adott ingatlan piaci értékét a lízingszerződés megkötésekor, miután levontuk belőle a vételi jog gyakorlása során megfizetett vételárat.
A lízingbe vevői pozíció átvételéért fizetett összeg: Ha a lízingbe vevő a lízingidőszak alatt átvette a lízingbe adott ingatlan lízingbe vevői pozícióját, az ezzel kapcsolatos költségeket is le lehet vonni.
A futamidő végén a vételi jog gyakorlása fejében a lízingbevevőnek fizetett összeg: Ez a rendelkezés értelemszerűen akkor jöhet számításba, ha nem a lízingbevevő szerez tulajdont.

Mi történik, ha a lízing végén a jogosult mégsem szerez tulajdonjogot?

A fentiek irányadók a nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízing-ügylet (ideértve a futamidő végén automatikus tulajdonátszállást jelentő, vagy az ingatlan megszerzésére lehetőséget biztosító ügyletet) meghiúsulásából, valamint engedményezéséből származó jövedelmére is.

Az ilyen jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből, valamint a magánszemélyt az engedményezésről szóló szerződés alapján megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből kell megállapítani (figyelemmel a 63. § (8) bekezdésében foglaltakra is) azzal, hogy az említett rendelkezések alkalmazásában számított összegnek a bevétel, megszerzés évének az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül.

A szerző ügyvéd, az e-ingatlanügyvédek.hu csapatának budapesti tagja

FIZESSEN ELŐ 2024-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!
Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek! Velünk 2024-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2024 ● Cafetéria szabályzat 2024 ● Pénzmosás elleni szabályzat csomag ● GDPR Segédlet, ● Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,● Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek ● Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó Webáruhgázban ● Egyes Kulcs-Soft programok előfizetőknek ingyenesen ● Előfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/