A 2009. évi beszámoló összeállítása I.

ART 2010-03-15

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

2009. év közben voltak olyan számviteli törvényi változások, illetve egyéb jogszabályi változások, amelyek újdonságként érintik a 2009-es üzleti év zárását. Ezen túlmenõen az év végi záráshoz kapcsolódóan a gyakorlatban ismétlõdõen felmerülnek olyan kérdések, problémák, amelyekre célszerû visszatérni. E cikk keretében ezekkel szeretnék foglakozni. Az írás teljes terjedelmében az Önadózó 2010 márciusi számában olvasható!

A 2009. évi beszámoló összeállítása I.

Követelések

A beszámolóban a számviteli törvény elõírása szerint csak olyan követelést szabad kimutatni, amelynek a szerzõdés szerinti teljesítése megtörtént és amelyet az adós elismert. Szerzõdés szerinti teljesítés alatt a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási, stb. szerzõdésekben meghatározott feltételek szerinti teljesítést kell érteni, amelynél az adós a teljesítéssel kapcsolatosan sem mennyiségi, sem minõségi kifogással nem élt. A gyakorlatban rendszeresen felmerülõ probléma, hogy az áfa törvény szerint folyamatos teljesítésû számlákat mérleg fordulónapon hogyan kell a számvitelben kezelni. Ezen számláknál is azt kell figyelembe venni, hogy a szerzõdés szerinti teljesítés a mérleg fordulónapig megtörtént-e. Amennyiben igen, akkor a számviteli törvény 29. §-a (1) bekezdésének és a 42. §-a (1) bekezdésének elõírása szerint a két fél között létrejött szerzõdés alapján teljesített ügyletek ellenértékének pénzügyileg még nem rendezett összegét a követelések és a kötelezettségek között kell kimutatni, függetlenül attól, hogy az áfa teljesítés idõpontja esetleg 2010. évi. Ezen számláknak a vevõ- szállítói folyószámlákon szerepelni kell, azzal, hogy az áfa tartalmukat technikai számlán kell kimutatni (36-47-es fõkönyvi számlacsoporton belül). A két félnél ezek a számlák nem lehetnek az idõbeli elhatárolások között. Mivel az érintett feleknek azonos szabály szerint kell eljárni, a 2009-es üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó folyószámla egyeztetõknek meg kell egyezniük.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogyha a szerzõdés szerinti teljesítést megelõzõen fizet az adós, akkor az kapott elõlegnek minõsül, amelyet a beszámoló összeállításakor az egyéb rövid lejáratú kötelezettségeken belül a vevõtõl kapott elõlegek mérlegsoron kell kimutatni (a kapott elõleg viszont maradhat a 3. számlaosztályban a vevõ folyószámlán, azt nem kell átvezetni a 4. számlaosztályba).

Az elõbb leírtakból következõen a követelés beszámolóba történõ szerepeltetésekor bizonyítani szükséges azt is, hogy az adós elismerte a követelést. Elismertnek akkor tekinthetõ a követelés, ha az adós nyilatkozatot ad (pl. az adós által aláírt folyószámla egyeztetõ), vagy az ellenértéket az adós kifizette. Ha az adós nem ismeri el a tartozását, akkor a követelés nem szerepeltethetõ a mérlegben. Ez azt is jelenti, hogyha termékértékesítésrõl, vagy szolgáltatásnyújtásról van szó, az értékesítésrõl kiállított számlát stornírozni szükséges, és árbevétel sem kerülhet elszámolásra.(Ebben az esetben feltételezhetõ, hogy az érintett felek bírósághoz fordulnak. A jogerõs bírósági végzéssel egyidejûleg kerülhet a számla ismételten kiállításra, amennyiben a bírósági ítélet szerint a teljesítés megvalósult.) Az adós által el nem ismert követelés tehát nem minõsül kétes követelésnek. Kétes követelés az a követelés, ahol az adós a teljesítést elismerte, de annak pénzügyi rendezése nem történt meg és ezt a követelést a késõbbiekben peresítették.

A számvitel törvény elõírása szerint a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésõbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés idõpontjában rendelkezésre álló információk alapján – az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni. A számviteli törvény alapján a behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell. A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja tartalmazza, hogy a követeléseket milyen esetben kell behajthatatlan követelésnek minõsíteni.

A számviteli törvény a behajthatatlanság kritériumai tekintetében nem tartalmaz sorrendet, ebbõl következõen, ha a számviteli törvény által elõírt feltételek közül egy teljesül, akkor az a követelés behajthatatlannak minõsül. A követelést tárgyévben az eredmény terhére behajthatatlan követelésként le kell írni, ha a behajthatatlanság tényét igazoló dokumentum a vállalkozás rendelkezésére áll, beleértve azokat a dokumentumokat is, amelyek a tárgyév mérlegfordulónapja és mérlegkészítés idõpontja között állnak rendelkezésre.

A számviteli törvény elõírása szerint a követeléseket egyedileg kell értékelni az adós minõsítése alapján. Kivételt a számviteli törvény csak a vevõnként, az adósonként kisösszegû követelések értékvesztése elszámolása tekintetében ad. Ebbõl következõen a kis összegû követeléseknél is a behajthatatlanságot egyedileg kell megállapítani és elszámolni. Amennyiben a követelés behajthatatlanság jogcímén kivezetésre kerül, akkor a követelés könyv szerinti értéke (bekerülési érték csökkentve az értékvesztés összegével) jelenik meg egyéb ráfordításként. Így kivezetéskor a megelõzõ években esetleg elszámolt értékvesztés visszaírása fel sem merülhet.

Ha a behajthatatlanság ténye és mértéke megbízható módon nem dokumentált, akkor a várhatóan meg nem térülõ veszteség összegét értékvesztés elszámolásával kell a beszámolóban figyelembe venni. Értékvesztés visszaírása csak és kizárólag mérleg fordulónapon lehet, ha az adós minõsítése a tárgyévben javult az elõzõ üzleti évhez viszonyítva. A számviteli törvény elõírásaiból következik, hogy nincs olyan évközi gazdasági esemény, amely alapján a követelés értékvesztését vissza lehetne írni. Amennyiben az adós év közben fizetett, akkor lehet az értékvesztést megszüntetni és egyéb bevételként elszámolni (de a számviteli törvény ezt nem tekinti visszaírásnak).

Külön visszatérõ gondot jelent a devizában fennálló követelések értékvesztésének az elszámolása. A devizás követelésre év végén kettõ értékelési szabály vonatkozik, egyrészt az értékvesztés elszámolása, másrészt mint devizás követelés a mérlegfordulónapi árfolyam miatti átértékelési kötelezettség. A két értékelési eljárásnál kötelezõ sorrend van. Elõször a devizás követelésre értékvesztést kell elszámolni devizában, majd ez után kell a devizás tétel miatti esetleges átértékelést végrehajtani (mérlegfordulónapra vonatkozó árfolyamra átértékelni). Az említett kötelezõ sorrend miatt a devizás követelés értékvesztését devizában meghatározza a cég, ezután ennek forint értékét a devizás követelés könyv szerinti árfolyamán kell forintosítani. A következõ lépésben kerül sor a követelés év végi átértékelésére.

A számviteli törvény 2009. évben hatályos elõírása szerint a szerzõdésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag kapott (járó), illetve adott engedmény szerzõdés szerinti összegének elszámolása pénzügyi rendezéshez kötött volt. Ezért ezen engedmények adott üzleti év eredményében az egyéb bevételek és az egyéb ráfordítások között csak akkor tudtak megjelenni, ha azokat a mérlegkészítés idõpontjáig pénzügyileg rendezték. A számviteli törvény módosítása megváltoztatja ezen engedmények elszámolását úgy, hogy ezen tételek elszámolásának nem lesz feltétele az engedmény összegének tényleges pénzügyi rendezése. A számviteli törvény 2010. január 1-tõl hatályos elõírása – melyet a 2009. évi beszámoló összeállításánál is lehet alkalmazni – lehetõséget ad arra, hogy a forgalomhoz kapcsolódóan a szerzõdés szerint a 2009-es üzleti évet terhelõ, illetve járó engedményeket – jellegüknek megfelelõen - az egyéb követelésekkel és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben el lehet számolni. Érdemes azonban a figyelmet felhívni arra, hogyha a vállalkozás a 2009-es üzleti évét e tekintetben az új szabályok szerint zárja és az engedmény összege jelentõs, akkor a 2008. év és a 2009. évi beszámoló nem lesz összehasonlítható. Az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a 2009. évi beszámoló kiegészítõ mellékletében a változást be kell mutatni.

Botka Erika

/Az írás teljes terkjedelmében az Önadózó 2010 márciusi számában olvasható. További részek: Idõbeli elhatárolások
Állami támogatásra jutó áfa utólagos visszaigénylésének elszámolása
Költség elhatárolás
Év végi átértékelésbõl adódó árfolyamveszteség elhatárolása
Folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
Saját tõke/jegyzett tõke
Lekötött tartalék
Támogatások/

***

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban!

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának, vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 10 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket. Elõfizetési díj 1.470,-Ft/hó, 2010. év 1-12. hónapra: 17.640,-Ft. Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek, e-Önadózó. Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.

Elõfizetés: info@onadozo.hu

Vissza az előző oldalra