A megbízási szerzõdés adó-és járulékvonzatai

ART 2023-11-27

Nyomtatás

Forrás: Önadózó | Szerző: dr. Szabó Tibor

Címkék: megbízási szerződés, vállalkozási szerződés

A gazdasági társaságoknál egy adott munka elvégzése kapcsán gyakran kérdésként merül fel, hogy milyen jogviszonyban is történjen a foglalkoztatás? Munkaviszony, megbízási vagy vállalkozási jogviszony, egyéb jogviszony stb.? A foglalkoztatási jogviszony helyes megválasztása nagyon fontos, hiszen alapvetõen meghatározza az adó- és járulékfizetési terheket.

Megbízási szerződés, vállalkozási szerződés a Ptk-ban

A megbízás és a vállalkozási szerződések szabályait az a Ptk. tartalmazza, amelynek fő jellemzője - ahogy azt legelős paragrafusában ki is mondja, hogy a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait (1:1.§).

Tehát megbízási szerződésről, vállalkozási szerződésről eleve akkor beszélhetünk, ha azt egyenjogú, egymással mellérendeltségi viszonyban álló felek kötik.

Éppen ezek a jellemzők hiányoznak a munkaszerződésből és a munkaviszonyból.

A Munka törvénykönyve rendelkezési alapján a munkaviszonyban a munkáltató és a munkavállaló nem mellérendelti, hanem alárendelti viszonyban van, és a felek nem is egyenjogúak, a munkaviszonyt a munkáltató irányítási, utasítási joga és foglalkoztatási kötelezettsége dominálja. Ezt fejezik a Munka törvénykönyve alábbi tételes rendelkezései:

A munkaszerződés alapján
a) a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni,
b) a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. (42. §/2/)

A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá - a felek eltérő megállapodása hiányában - a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani (Mt. 51.§ /1/)

A munkavállaló köteles

a) a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni,

b) munkaideje alatt - munkavégzés céljából, munkára képes állapotban - a munkáltató rendelkezésére állni,

c) munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni,

d) a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani,

e) munkatársaival együttműködni. (Mt. 52. § (1)

Látható, hogy a munkaviszonyon alapuló foglalkoztatásban

a munkavégzés feltételeinek megszervezése, és biztosítása
a munkával való ellátás
a munkavégzés teljes folyamatának irányítása

a munkáltató feladata és a kötelezettsége, amelybe a munkavállalónak beleszólása nincs.

A megbízási, vállalkozási szerződéseken alapuló foglalkoztatási jogviszonyokban a munkavégzés folyamata ilyen szinten nem állhat a foglalkoztató rendelkezése és irányítása alatt. Ezen nem változtat, hogy mind megbízási, mind a vállalkozási jogviszonyokban is van utasítási joga a megbízónak, megrendelőnek, de ez eleve nem a munka megszervezésére, és a munkavégzés folyamatára vonatkozik, legfeljebb az elérni kívánt célokra.

A vállalkozási szerződés

A Ptk. szabályai alapján a vállalkozási szerződés tárgya a tevékenységgel elérhető eredmény, a mű – a vállalkozó szolgáltatása ennek megvalósítása, a megrendelő kötelezettsége átvétele és a vállalkozói díj megfizetése.

Ez alapján vállalkozási szerződésről akkor beszélünk, ha a tevékenység eredménye egy tárgyiasult mű lesz. A vállalkozási szerződésre példa egy építési tervdokumentáció elkészítése, vagy egy szoftver elkészítése. Mindkettőben közös, hogy a tevékenység eredménye egy mű lesz.

Ezzel szemben például a tanácsadás nem minősül vállalkozásnak, az mint feladatteljesítés, megbízási szerződésnek minősíthető. Egy zenei előadás is inkább megbízásnak minősül.

Vannak határesetek, amikor nehezen dönthető el, hogy egy jogviszonyt vállalkozásnak, vagy megbízásnak minősítsünk, mert mindkét eleme benne van.

Fokozza a jogalkalmazói nehézségeket, hogy ami a vállalkozási szerződés tárgya lehet, az munkaszerződés keretében is végezhető. Itt tényleg az dönti el, hogy milyen szerződésről van szó valójában, hogy a felek egyenjogúsága, mellérendeltsége a jogviszonyban megállapítható-e.

A megbízási szerződés

A megbízási szerződés szabályait a Ptk. 6:272-280.§-ai tartalmazzák.

A megbízási szerződés tárgya a feladat-ellátás (pl. ingatlan adásvételi szerződés szerkesztése ügyvédként). A megbízott kötelezettsége a megbízó által rábízott feladat ellátása, a megbízó kötelezettsége a megbízási díj megfizetése.

Tipikus megbízási szerződés a tanácsadás, legyen az műszaki, jogi, vagy más szakmai tanácsadás. Megbízási szerződésnek – feladatellátásnak – minősülnek a közvetítői szerződések, és az üzlet- vevőszerzésre vonatkozó szerződések. A könyvelési szerződés is megbízásnak minősíthető, bár annak van eredmény-tartalma is, például a számviteli beszámoló egy műnek is tekinthető.

Mindaz a feladat-ellátás, amelyet megbízásban végeznek, végezhető munkaviszonyban, munkaköri kötelezettségként is. Itt is a minősítés szempontja az, hogy a szerződő felek mellérendeltek, egyenjogúak-e, vagy a munkaviszony alárendeltséget tükröző elemei dominálnak.

Foglalkoztatási megbízási, vállalkozási szerződéssel - a foglalkoztató nézőpontjából

Mindenek előtt vizsgáljuk meg, hogy a megbízó, megrendelő, kifizető nézőpontjából mivel jár ha magánszemélyt, egyéni vállalkozót vagy gazdasági társaságot foglalkoztat megbízási, vállalkozási jogviszonyban.

Itt abból erednek a problémák, hogy a foglalkoztatás tipikus formája a munkaviszony, jogi kerete a Munka törvénykönyve, és a munkaviszonyhoz kapcsolódó közterhek a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherfizetésnek is a standardját alkotják. Ehhez képest a megbízási, vállalkozási jogviszonyokban megvalósuló foglalkoztatásban minden másképp van, mások a foglalkoztatotti jogok és kötelezettségek, és nem utolsó sorban mások a közterhek.

Foglalkoztatói oldalon bármilyen státuszú szervezet állhat: gazdasági társaság, alapítvány, egyesület, önkormányzat, költségvetési intézmény.

Ha a foglakoztatotti oldalon megbízási szerződéssel magánszemély – nem egyéni vállalkozó – áll, az adózási szempontból kevésbé problémás, amennyiben a közterhek elszámolása – minimálbér 30 %-a feletti díjazás esetén – ugyanúgy kell, hogy történjen, mint munkaviszonyban. Itt inkább foglalkoztatási hatósági ellenőrzési kockázat van, mert a Ptk, szerinti megbízási szerződéssel szemben könnyen felvethető, hogy a foglalkoztatott jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására vagy csorbítására irányul. Mondván, ezért kötöttek vele megbízási szerződést munkaszerződés helyett.

Ha a foglakoztatotti oldalon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást (EKHO) választó magánszemély áll, az ilyen foglalkoztatás az ekho jogszerű választása esetén nem hordoz sem adóellenőrzési sem foglakoztatási-hatósági ellenőrzési kockázatot. Alapvetően azért, mert erre vonatkozóan részletes szabályozást ad a vonatkozó ekhó törvény, amelynek feltételei egyértelműek, alkalmazása ellenőrízhető tényeken alapul, nincs nagy tere szubjektív minősítéseknek.

Foglalkoztató oldalon az egyéni vállalkozó vagy gazdasági társaság megbízása adózási megközelítésben - egy egyszerű számlakapcsolatot jelent: a megbízott vállalkozó szolgáltatásnyújtást teljesít. amelyről számlát állít ki, a megbízó – foglalkoztató - pedig e számlát befogadja, társasági adó és áfa szabályai szerint elszámolja. A befogadott vállalkozói számlának társadalombiztosítási járulék és szociális hozzájárulási adó vonzata sincs. Éppen ebben a momentumban rejlik az ilyen foglalkoztatás adózási kockázata.

Az Szja törvény rendelkezései szerint a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a vállalkozói bevételből, ha az egyéni vállalkozó az e bevételéről kiállított bizonylatán feltünteti az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát (Szja tv. 46.§/4/ b.). Gazdasági társaság számláját érintően nincs ilyen szabály, de ott fel sem merül, hogy szja-köteles kifizetés történne.

Egyéni vállalkozók esetében a foglalkoztató oldaláról – miután adóelőleg-megállapítási kötelezettsége nincs - közömbös, hogy az egyéni vállalkozó főállású, mellékfoglalkozású, vagy nyugdíjas.

A számlán a vállalkozó (egyéni vállalkozó, vagy gazdasági társaság) az áfa alanyiságától függően tüntethet fel általános forgalmi adót, amennyiben a szolgáltatás tárgyánál fogva áfa mentes, akkor az irányadó. A felszámított áfa a megbízónál áfa státuszától is függően, de jellemzően levonható. Ha a vállalkozó alanyi adómentes, akkor a számla nem tartalmazhat áthárított adót, így a befogadónál sincs levonható adó.

Katás egyéni vállalkozó céges foglakoztatása kizárt, figyelemmel arra, hogy amennyiben kifizetőtől szerezne bevételt, ez a kata-alanyisága megszűnésével járna.

A megbízási jogviszony adózási kockázatai

Tehát vállalkozó foglalkoztatása esetén a foglalkoztatónak nincs dolga a bérszámfejtéssel, az szja-előleg és tb. járulék levonásával, szociális hozzájárulási adó fizetésével – legfeljebb az áfa elszámolásával. Ellenben a foglalkoztató viseli a vállalkozó megbízási vállalkozási szerződés keretében történő foglalkoztatásának foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzési és adóellenőrzési kockázatait.

Ez a kockázat alapvetően a foglalkoztatónál jelentkezik.

A vonatkozó jogszabályok a következők:

2020. évi CXXXV. törvény a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről
115/2021. (III. 10.) Korm. rendelet a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tevékenységéről
2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről.

A régi kata törvényben voltak a munkaviszonytól való elhatárolás szabályai. Ez a szabályozás már nincs hatályban, és ilyen részletességű sem. Viszont változatlanul élnek a szerződések valódi tartalom szerinti minősítésére vonatkozó munkaügyi és adózási jogszabályok.

A 2020. évi CXXXV. törvény 7.§ /4/ bekezdése szerint:

A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság jogosult

a) a foglalkoztató és a foglalkoztatott közötti, valamint a foglalkoztatottnak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony és a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére,

b) a tényleges foglalkoztató azonosíthatatlansága esetén - ellenkező bizonyításig - a foglalkoztató személyének vélelem alapján történő megállapítására, amely szerint a foglalkoztató - a következő sorrend szerint - az,

ba) aki a munkahelyen tevékenységet folytató felek közötti szerződésben (megállapodásban) foglaltak szerint a tevékenység összehangolásáért felelős,

bb) aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja,

bc) akinek a területén a munkavégzés folyik,

c) az a) és b) pont alapján a foglalkoztatásra irányuló jogviszony meghatározott felek közötti fennállásának megállapítására,

d) a foglalkoztatást elősegítő támogatás tekintetében a vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.

A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a jogszabálysértés megállapítása esetén jogosult a további foglalkoztatás megtiltására és munkaügyi bírság kiszabására is.

A 115/2021. (III. 10.) Korm. rendelet már kicsit konkrétabb szabályozást ad. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a foglalkoztató és a foglalkoztatott közötti jogviszony és a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítése során figyelembe veszi, hogy

a) a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a foglalkoztatott jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására vagy csorbítására, és

b) a szerződést a felek egyező akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól, ha a jogviszonyt létrehozó szerződés tartalma szerint munkaszerződésnek felel meg.

A foglalkoztatónak kell bizonyítania

a) az ellenérték hiányát, valamint

b) azt, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés nem a munkaviszony leplezésére irányul. (3.§)

Azaz tehát, ha bármely foglalkoztató megbízási, vállalkozási szerződéssel foglalkoztat akár magánszemélyt, akár egyéni vállalkozót, akár gazdasági társaságot – a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzésben legalábbis – magának a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy a megkötött megbízási, vállalkozási szerződés nem munkaviszony leplezésére irányul.

E bizonyítási kötelezettségnek a foglalkoztató a megbízási szerződéssel és azon körülmények feltárásával tehet eleget, amelyek igazolják, hogy a foglalkoztatott nem neki alárendelten teljesíti a megbízást, az tőle független. Itt már szóba jöhetnek azok a körülmények, amelyek a régi kata törvényben is kiemelten szerepeltek. Nevezetesen:

a foglalkoztatott vállalkozó bevétele nem kizárólag a foglalkoztatótól származik,
a vállalkozó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
utasítás jog fennáll-e a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
a tevékenység végzésének helye a kinek a birtokában áll;
a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat ki biztosítja
a tevékenység végzésének rendjét ki határozza meg.

Egy klasszikus szabadfoglalkozásban e bizonyítási kötelezettség teljesítése – ha egyáltalán felmerül – nem lehet kérdéses. Egy ügyvéddel kötött állandó megbízási szerződés nem minősíthető át munkaviszonnyá, akkor sem, ha az ügyvédnek kizárólag a megbízótól származik a bevétele, és akkor sem, ha a székhelye azonos a megbízó székhelyével. Alapvetően azért, mert az ügyvéd egy klasszikus szabadfoglalkozás, amelyet külön törvény, az ügyvédi törvény is véd. Ilyen külön törvényi védelem hiányában a szabadfoglalkozások – például szakértők, oktatók - esetében sem kétséges a bizonyítási kötelezettség teljesíthetősége a fenti szempontok alapján.

A kockázatokat a szélső esetek hordozzák. Ilyennek kell tekinteni, ha nem szabadfoglalkozásra kötnek megbízási szerződést vállalkozóval. Például egy termelő vállalkozás a gépbeállító munkakörre kétségesen köthet megbízási, vállalkozási szerződést ha egyébként ez a munkaviszonyban munkaköri feladat is. Súlyosbítja a helyzetet, ha az ilyen egyéni vállalkozó korábban a foglalkoztató munkavállalója volt. Természetesen itt nem arról van, hogy két gazdasági társaság vagy akár egyéni vállalkozó ne köthetne egymással vállalkozási szerződést, egyik ne lehessen a másik beszállítója, alvállalkozója – de normális esetben az ilyen szerződések nem is utalnak munkaviszony leplezésére, ez a szerződés tárgyából, a munka jellegéből, a szerződéskötés és a teljesítés körülményeiből egyértelműen megállapítható.

Ugyancsak kockázatos, ha a foglalkoztató a saját munkavállalójával köt megbízási, vállalkozási szerződést – akár valamely szabadfoglalkozásban is gyakorolható tevékenységre - amelyben a munkavállaló már egyéni vállalkozóként, vagy gazdasági társaság képviselőjeként, tagjaként szerepel.

Adóellenőrzésben az adóhatóság részére az Art. alábbi rendelkezései adják meg a megbízási, vállalkozási szerződések átminősítésének lehetőségét:

2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről

1. § [A rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelménye (joggal való visszaélés tilalma)]

Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények, önkormányzati rendeletek alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben, önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.

2. § [A szerződés tartalom szerinti minősítésének követelménye (valódisági klauzula)]

Az adóhatóság eljárásában a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősíti.

3. § [Az ügylet gazdasági eredmény szerinti minősítésének és a kapcsolt vállalkozások közötti szerződések minősítésének követelménye]

(1) Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben annak gazdasági eredménye kimutatható. Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt.

A valódi tartalom szerinti minősítés szempontjai foglakoztatási jogviszonyokban azonosak a fentiekben írt követelményekkel, amelyek alapján eldönthető, hogy a felek között mellérendeltségi, vagy alárendeltségi viszony áll fenn.

Ha az adóhatóság egy adóellenőrzésben a foglalkoztatónak a vállalkozóval kötött megbízási vagy vállalkozási szerződését és jogviszonyát – valós tartalma alapján - átminősíti munkaviszonnyá, akkor ez a következőket jelenti:

a foglalkoztatotti oldalon nem egyéni vállalkozó, gazdasági társaság áll, hanem a valósan foglalkoztatott magánszemély,
akinek a foglakoztató valójában nem megbízási díjat, hanem munkabért fizetett, és utána
elmulasztotta levonni a 15% szja előleget és a 18,5% társadalombiztosítási járulékot, és megfizetni utána a 13% szociális hozzájárulási adót,
mindezek miatt az adóhatóság a foglalkoztató terhére adóhiányt, adóbírságot, késedelmi pótlékot állapít meg.

A fentiekben megvizsgáltuk a foglalkoztató szempontjait és kockázatait. Az alábbiakban a foglalkoztatotti oldalon szereplő magánszemély, egyéni vállalkozó, gazdasági tásaság nézőpontjából vizsgáljuk meg, hogy a hatályos jogi és adózási kereteken belül számukra melyik foglalkoztatási forma előnyösebb. A kérdést úgy is feltehetnénk, hogy a kata után melyik a legelőnyösebb vállalkozási forma és adózási mód. Ezekre a kérdésekre válaszolunk az alábbiakban.

Magánszemély foglalkoztatása megbízási jogviszonyban

Itt azt az esetet járjuk körbe, amikor a magánszemély – aki nem egyéni vállalkozó – megbízási szerződéssel végez munkát, azaz látja el a rábízott feladatot a foglalkoztató részére.

A foglalkoztató cég bármilyen feladat ellátására köthet megbízási szerződést magánszeméllyel (nem vállalkozóval). A hangsúly itt a „feladat ellátáson” van, erre köthető egyáltalán megbízási szerződés. A „feladat” értelemszerűen nem munkaköri feladat, mert azt a munkaviszony keretében teljesítendő. A szabadfoglalkozásban tehát a rábizott feladat teljesítése történik.

Szabadfoglalkozásban a rábízott feladat mindig valamilyen tudásalapú szolgáltatás elvégzését jelenti. Ez lehet tanácsadás, szakértői véleményezés, szakmai előadás, továbbképzés, tanfolyam tartása. De lehet zenei, szórakoztatói előadás tartása is.

A megbízás tárgyát képező feladat-teljesítés nem feltétlenül követel vállalkozói státuszt, így arra magánszemélynek is magbízás adható és magánszemélyként is végezhető.

A rendszeres, üzletszerűen végzett megbízások azonban természetes személyként már csak egyéni vállalkozóként végezhetők.

A magánszemély megbízási jogviszonyban való foglalkoztatásánál a munkaviszonytól való elhatárolása a kockázati tényező. Nincs ilyen kockázat, ha a megbízott valóban független fél, és a megbízás eseti jellegű. Ilyen például az előbb említett szakmai előadás tartása. Ezzel szemben saját munkavállalóval kötött megbízási szerződés már problémás lehet foglalkoztatási szempontból, mert felveti színlelt szerződés lehetőségét. A saját munkavállaló értelemszerűen nem független fél, így könnyen felvetheti egy ellenőrző hatóság, hogy a megbízási szerződés valójában munkaviszonyt leplez. De ez tartós – nem eseti – megbízásoknál is felvetődhet. Mindenesetre a jelenlegi szabályozásban nincs vélelem a megbízási szerződések színleltsége mellett, ezt mindig az ellenőrző hatóságnak kell bizonyítania.

A megbízási adó és járulékvonzatai

Ami a megbízási díj elszámolását és közterheit illeti, a következő szabályok vannak.

A megbízási díj minden esetben, összegétől függetlenül szja köteles (15%).

A megbízási díj az szja törvény rendszerében az önálló tevékenység bevételének számít, és mint ilyen, az összevont adóalap része.
A foglakoztató a megbízási díjból köteles 15%-os szja előleget levonni.

A magánszemély jogosult költséget elszámolni, tételesen, vagy 10% költséghányadban, és jogosult igénybe venni az adóalapkedvezményeket, - például a családi kedvezményt – mindezeket a kifizető felé az adóelőleg-nyilatkozattal érvényesítheti.

Szemben az átalányadóval, itt nincs adómentes része a jövedelemnek. Ez miatt a magánszemélyesnél előnyösebb adózási mód az egyéni vállalkozó átalányadózása.

Ha a megbízási díj nem éri el a minimálbér 30%-át, akkor a magánszemély e megbizási jogviszonyában nem minősül biztosítottnak, és a kifizetőnek nem kell levonnia a társadalombiztosítási járulékot, és nem kell utána fizetnie a szociális hozzájárulási adót.

Ha a megbízási díj az előbbi mértéket meghaladja, akkor a magánszemély e jogviszonyában biztosított lesz, és a kifizető a megbízási díjból – az szja előlegen túl - 18,5 %-os társadalombiztosítási járulékot is köteles levonni, utána 13%-os szociális hozzájárulási adót kell fizetnie. Ellenben ezeknek nincs kötelező minimuma.

Magánszemély megbízási szerződéssel való foglalkoztatása esetén nincs jelentősége annak, hogy a magánszemélynek van-e főállása, vagy nyugdíjas.

A kiegészítő tevékenységű egyéni és társas vállalkozókat illető tb. járulék és szociális hozzájárulási adó mentesség a magánszemélyként megbízási szerződéssel foglalkoztatott nyugdíjasokat nem illeti meg.

A magánszemélynek helyi iparűzési adó kötelezettsége az ilyen megbízáson alapuló jogviszonya után nincs.

A magánszemélyt a megbízási díja után az éves szja bevallás keretében terheli az adóbevallási kötelezettség. Ehhez a foglalkoztató köteles igazolást adni. A kifizető által fizetett megbízási díj a NAV adóbevallási tervezetében megjelenik.

Összességben a magánszemély megbízási jogviszonyban való foglalkoztatásának vannak erős jogi és adózási korlátai.

A jogi korlát az, hogy a Magyarország területén természetes személy üzletszerű - rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott - gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet. (2009. évi CXV. törvény [ Evectv. ] 2.§/1/). Tehát leginkább csak eseti megbízás jöhet szóba.

Az adózási korlát az, hogy nincs adómentesség – így a magánszemély oldaláról nézve ugyanazt a tevékenységet végezni előnyösebb lehet átalányadós egyéni vállalkozóként, mint magánszemélyként. Itt azonban már fontos az is, hogy főállású, mellékfoglalkozású, vagy nyugdíjas egyéni vállalkozóról van szó. Ha csak magánszemélyek a megbízók, akkor egyéni vállalkozóként az új kata szerinti adózás is választható, ha az érintett megfelel a főállás feltételének, és bevételi szintje alapján a havi 50 ezer forint tételes adó megfizetése után is marad érdekeltsége az új kata választására. De ha a vállalkozó nyugdíjas, egy bevételi szintig az átalányadó választása az adómentességek miatt kedvezőbb, mint az új kata, és átalányadó alatt már nem csak magánszemélyek lehetnek a megbízók.

Mindezek alapján a magánszemélyként megbízási szerződésen alapuló foglalkoztatás csak eseti lehet, és a szabadfoglalkozásnak sem a tipikus foglalkoztatási formája.

Magánszemélyként vállalkozói jogállás nélkül - meghatározott foglalkozásokban - alkalmazható az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) is

***

ÚJ MUNKAJOGI TÁJÉKOZTATÁSOK ÚTMUTATÓVAL 2023

Mi változott, hogyan, és mikortól kell alkalmazni? Kiadványunk tartalmazza a Munka törvénykönyve 2023-as módosításainak magyarázatát, és iratmintáit. A legfontosabb, minden munkáltatót érintő változás, hogy 2023. január 1-től új munkavállaló felvétele esetére újra kell írni a munkáltatói tájékoztatásokat. Kiadványunk tartalmazza ennek letölthető, szerkeszthető mintáját is. E-könyv iratmintákkal - megrendelés és további infó: Önadózó Webáruház

FIZESSEN ELŐ 2024-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!
Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek! Velünk 2024-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2024 ● Cafetéria szabályzat 2024 ● Pénzmosás elleni szabályzat csomag ● GDPR Segédlet, ● Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,● Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek ● Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó Webáruhgázban ● Egyes Kulcs-Soft programok előfizetőknek ingyenesen ● Előfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/