A munkába járás költsége utáni áfa

ART 2007-05-23

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

A személyi jövedelemadó törvény alapján több lehetõség is van arra – a munkavállaló lakóhelyétõl függõen –, hogy a munkába járás költségét a munkáltató adómentesen megtérítse. Konkrétan nem tér ki ezekre a gazdasági eseményekre az áfa törvény. A helyes eljárást a törvény különbözõ szakaszaiból tudjuk levezetni.

A munkába járás költségmegtérítésének egyik esete, ha a munkába járás tömegközlekedési eszköz igénybevételével történik. Az 1992. évi LXXIV. törvény - Áfa - 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján, amennyiben az adózó a terméket, szolgáltatást teljes egészében az adóalanyiságát eredményezõ gazdasági tevékenységi körén kívüli célra használja fel, akkor az elõzetesen felszámított adó összege nem vonható le. Mivel a munkába járással a munkavállaló személyes szükségleteit biztosítja, így ennek munkáltató által történõ biztosítása nem minõsül gazdasági tevékenységnek. Még akkor sem tekinthetõ ez üzletszerû gazdasági tevékenységnek, ha jogszabály írja elõ a munkáltató részére annak biztosítását.

Ennek megfelelõen tehát a munkába járás nem minõsül gazdasági tevékenységnek, így annak áfa összege nem vonható le.

Eltérõ megítélés alá tartozik azonban az a helyzet, ha a munkáltató közlekedési szolgáltatásnyújtásként kifizetteti a dolgozókkal a 78/1993. évi Kormányrendeletben elõírt kötelezõ mérték feletti részt:
- a 20%-ot, ha elõvárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedõ helyi és távolsági autóbuszon utazik, vagy
- a 14%-ot, amennyiben országos közforgalmú vasút 2. kocsi osztályán utazik.

Ez esetben már gazdasági tevékenységként kell minõsíteni. Ebbõl következik, hogy a térítésrõl az Áfa 43. § (1) bekezdése szerinti bizonylatot, azaz számlát, egyszerûsített számlát is ki kell állítani. Ekkor már nem érvényesül az Áfa 33. § (1) bekezdés b) pontja szerinti levonási tilalom. Ilyen esetben a munkáltató nevére szóló számlában szereplõ áfa teljes összege levonható, de a munkavállaló által megtérített összeg után a számlában felszámított áfa összeget fizetendõ adóként be kell vallani és természetesen meg is kell fizetni.

Az Áfa 22. § (7) bekezdése értelmében, ha a felek közötti ellenértéket kötelezõ jelleggel törvény vagy kormányrendelet írja elõ, a fizetendõ adó alapja a számla ellenértéke, tehát a bérlet 20%-a, vagy a menetjegy 14%-a, függetlenül attól, hogy az jelentõsen eltér a piaci értéktõl.

Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna

www.adonavigator.hu

Vissza az előző oldalra