Adótörvények rejtett csapdái: tipikus könyvelői hibalehetőségek az adózás során

ART

Nyomtatás
Forrás: Önadózó Kézikönyvek | Szerző: Regős Gábor

Címkék: könyvelői felelősség


Az adótörvények rendszeres feladatokat rónak a könyvelőkre, mert hiszen a ma folytatott kettős könyvelés egyúttal adókönyvelést is jelent. Az alábbi, az egyes adónemeknél bemutatott hibalehetőségek nem teljes körűek, hiszen a cél nem egy lexikális ismeretanyag kimunkálása, hanem jól érthető példákon való bemutatása a könyvelői felelősség kérdésének.

A könyvelői munka egy olyan különleges tevékenység, illetve feladatmegoldás, amely az ügyfél megfelelő és tevékeny közreműködése nélkül nem teljesíthető, vagy maradéktalanul nem végezhető el. Ezért az egyes adó-, számviteli- és járulékjogszabályok részleteire, az onnan általában kiolvasható olyan részletekre hívnám fel a figyelmet, ami kényszerűen megosztja az ügyfél és könyvelő között a feladatokat, de a felelősséget is. Ezekre a mintaként bemutatott könyvelési szerződésünk is kitér. Hazánkban ennek a témának a nehézségét tovább fokozza, hogy a könyvelő iroda ügyfelének, a vállalkozónak vannak, illetve lennének gazdálkodási feladatai, amiket ismernie kellene abban a vonatkozásukban, hogy ezek közül saját vállalkozására milyen adó-, pénzügyi- és egyéb szakmai előírások és jogszabályok vonatkoznak. Sajnos ma még a legtöbb kisvállalkozó ezeknek a szabályoknak az érvényesítését, az ezekben előírt kötelezettségek megoldását főként a könyvelőtől várja. Ilyen képtelen elvárás például kereskedő részéről, hogy könyvelője gondoskodjon arról, hogy pénztárgépének adómemóriája határidőre kiíratásra kerüljön, de legalább erre a figyelmét felhívja.

Ez az általános vállalkozói magatartás és szemléletmód, egy olyan későbbi konfliktushelyzetet hordoz magában, amelynek a következményeként a vállalkozó megvádolhatja könyvelőjét különböző mulasztásokkal, amiknek hatására őt hátrány, vagy kár érte. Nemrégiben találkoztam egy olyan esettel, ahol egy teljesen szabályos húszmilliós eszközberuházás értékcsökkenés-elszámolási megoldásának az lett több évvel később a következménye, hogy a keletkezett társasági adófizetési kötelezettségért, a vállalkozó a fizetendő adó összegének megfelelő károkozással vádolta meg – a vétlen – második könyvelőjét. Történt ugyanis az, hogy az üzembe helyezett eszköz értékcsökkenésének meghatározásánál előző könyvelője (akit ő, mint megbízó ebben a témában is teljesen magára hagyta), a számviteli törvény szerinti és adótörvény szerinti leírási kulcsot eltérő mértékben határozta meg, aminek a következménye 4 év elteltével fizetendő társasági adó formájában jelent meg. Az előző könyvelő (ügyfelének az általa vélt érdekei szerint), az akkor belátható legjobb módszert alkalmazta, mivel feltételezte, hogy a vállalkozásnak továbbra is lesz bevétele, működni fog, hiszen nem véletlenül végzett húszmillió feletti beruházást. Ez nem teljesen jött be, mert hősünknek elképzelése sem volt a gazdálkodás és adózás összefüggéseinek mibenlétéről. Vállalkozónk tudatáig el sem jutott, hogy az előző könyvelő (aki talán az ő intézkedésének hiányában kénytelen volt az ő saját rövid távú érdekei szerint) helyette gazdálkodva meghatározni az értékcsökkenési leírás elszámolási módját. Utólag azt várta volna a második könyvelőtől, hogy helyette, az ő javára szabályellenes eljárással, magatartással számviteli, vagy társasági adó-alap megállapítást végezzen, vagy erre hívta volna fel a figyelmét előre, hogy ezzel ő „megoldatta” volna az adófizetés kérdését. Természetesen a károkozással kapcsolatos elképzeléséből semmi sem lett, ugyanakkor ez a példa jól rávilágít az elmondani kívánt összefüggésekre.

Ebből a megtörtént helyzetből több következtetés vonható le. Először is a legfontosabb: az ügyfélnek fogalma sem volt a gazdálkodás alapvető szabályairól, alapvető ismeretei sem voltak a számára érvényes gazdasági, pénzügyi jogi szabályozás lényegéről, s ebben a konkrét ügyben történetesen egy több évi társasági adófizetési kötelezettség nélküli évzárások után bekövetkezett adófizetést okozott kárként, a könyvelő tanácsainak elmaradása miatt visszaköszönő bajként fogta fel! Milyen gondolkodásmódra vall ez?

Végül is, ha valaki kárt okozott ebben a történetben, azt az előző könyvelő eljárása körül lehetett volna keresni, aki – nem tudni milyen dokumentáció és megbízási szerződés szerint, járt el, és támasztotta alá az értékcsökkenés elszámolásának általa választott módját. Lehet, hogy éppen megbízója döntött így az ő javaslata alapján, amire négy év elteltével az már nem is emlékezett, mert egyébként nem ért hozzá. Nálunk a kisvállalkozókra jellemző (tisztelet a kivételnek), hogy nincsenek a jogszabályok által meghatározott gazdálkodási ismereteik, csak jól ismerik szakmájukat, annak működését, abban jól eligazodnak, de annak a jogrendszerhez való kapcsolódásával már nincsenek tisztában.

Könyvünk témája szerint ez esetben egy, a könyvelőre veszélyes, kártérítéssel fenyegető helyzet kivédésére volt szükség. Ennek egyik legfontosabb alapeszköze volt a helyes tartalmú könyvelési szerződés. Ez adhatja a legfőbb védelmet, majd pedig egy jól megválasztott felelősségbiztosítási szerződés.

Az itt említett megtörtént (sajnos jellemző) eset elgondolkodtató. Végig nézve a felvetődő elképzelések egész sorát, át kell gondolni a könyvelőt érhető károk kivédésének lehetőségeit, figyelemmel a mai magyar jogbizonytalanságra is. E mellett meg kell vizsgálni az iroda által alkalmazott ügyfélkezelési rendszert, az ottani irodaszervezést, az ott folyó munkamegosztást, és annak ellenőrzését, valamint a szolgáltatás belső szabályozási rendjét ahhoz, hogy igazán teljes körűen kielemezhessük a helyzetet. Az itt említett sajátos szakmai feladatok megoldását kiemelten támogatja a Könyvelőirodák Országos Szövetsége (KIROSZ).

A könyvelői felelősség kérdéseinél nem lehet figyelmen kívül hagyni az irodai munkaszervezet felépítését. Egy olyan irodában, ahol szakosodás alakult ki, a végzendő munka jellegének megfelelő tagolásban, az iroda által nyújtott szolgáltatások sajátos feladatkörei szerint ezeket külön kell kifejteni. Ennek közös ismérveként a háttérben az irodában dolgozók feladatainak meghatározása, ellenőrzése áll, ez pedig munkaszervezési, munkamódszer-kialakítási kérdés. Erre lehetne ajánlani több mintát, ezeknek azonban ma még Magyarországon nincs meg egy tudományos igényességgel megalkotott szakmai alapja, ezt ma még egyedül csak a Könyvelőirodák Országos Szövetsége szorgalmazza. Könyvünk mellékletében ajánlunk egy Szervezeti és Működési Szabályzatot, a könyvelő iroda szolgáltatási szabályzatát, amely az itt felvetett elveknek a gyakorlati megvalósításához ad ötletet, kivitelezhető megoldást – ami természetesen kellő testre szabást igényel.

A feladatmegosztás nehézségei között a könyvelők, illetve a bérszámfejtők által kezelt közterhekkel kapcsolatos feladat-elválasztásáról érdemes szólni. Ott, ahol ez a szervezeti munkamegosztás nem került kialakításra, ott a könyvelő (aki egyedülállóként szinte már egy polihisztor) felelőssége kiterjed mindenre, ami nehezebb is egyúttal, mert jobban megoszlik a figyelme, több folyamatra, mozzanatra kell ügyelnie, könnyebben becsúszhat egy hiba.  Könyvünk mellékletében összegyűjtöttük a vállalkozásokra valamilyen adózási, gazdálkodási kötelezettséget megállapító joganyagot. Ha e joganyag kiterjedtségére, a szabályok számára, a jogszabályok téma szerinti szóródására, kibocsátóira vetünk egy pillantást (amelyek között az érvényes adózási állásfoglalások, iránymutatások még benne sincsenek), hát szinte fel sem mérhető feladatnak tűnik az egész. Első ránézésre a káosz fogalma jut róla az eszünkbe. Ugyanakkor ezt az irdatlan előírást a másik oldalon következetesen ellenőrizni sem egyszerű, nem is képes rá a hatóság.

És még valamire szeretném a figyelmet felhívni: az egyedül dolgozó könyvelővel szemben kár esetén ugyanakkora elvárás fogalmazódik meg az ügyfél részéről, mint egy több szakmát, több szakemberrel kivitelező, általában társasági formában működő (okos gazdálkodás mellett tőkeerős, és felelősségbiztosítással rendelkező) könyvelő irodával szemben. Ez a garanciális kérdés elsősorban az ügyfél szempontjából lenne a fontosabb, nem pedig a könyvelőéből, de az ügyfeleknek csak igen kis része figyel erre a nem jelentéktelen körülményre, mert ahogyan a kínai piacnál is van, elsősorban itt is az számít (tisztelet a kivételnek): legyen minél olcsóbb!

Abban az esetben, ha egy könyvelési alapbizonylattal összefüggésben a szerződés, a megállapodás ismerete nélkül nem lehet az adót befolyásoló könyvelés körülményeit egyértelműen behatárolni, akkor egy esetleges adóhiány felmerülését kockáztatja a könyvelő. Ha a könyvelő elszámolási döntéséhez az ügyfél minden tájékoztatást megadott, aktívan közreműködött, és számára mégis (később) hátrányt jelent a javasolt megoldás – a könyvelőt terheli a felelősség. Ugyanebben a helyzetben, ha az ügyfél nem adott meg minden tájékoztatást, nem is működött közre kellőképpen, vagyis magára hagyta a könyvelőt a döntés meghozatalánál, akkor később a számára hátrányosnak bizonyult megoldásban a felelősség megoszlik, esetleg kisebb arányban terheli a könyvelőt. Köztes a helyzet, ha a várható kockázat pontos ismeretében dönt az ügyfél, mert ilyen esetben a könyvelői felelősség a döntés előkészítés teljességét tekintve elenyészik. Vita alakulhat ki a felek között, aminek eldöntéséhez a könyvelőnek a szerződése mellett segítségül jó lenne egy levél, egy írás, amiben a saját maga felelősségét kimenthetné, vagy jelentősen mérsékelné, vagyis bizonyítani tudna, hogy könyvelőként a tőle elvárható módon mindent megtett, amit számára a szerződése ebben a helyzetben előírt. De mit tehet, ha még szerződése sincs, vagy elégtelen tartalommal készült? Felkereshet egy ügyvédet – annyi bizonyos, illetve elveszített egy ügyfelet, vagy még többet, mert az ügyfél el fogja panaszolni az ő nézőpontjából másoknak is a könyvelőről szerzett „rossz” tapasztalatát. Ezt megteszi még olyan esetekben is, amikor a jog szerint ő volt egyedül a hibás, de ismeretei, közreműködése híján ezt nem így éli meg, viszont így terjeszti, a könyvelő káros megítéltetése céljából véleményét. Ennél a témánál vetném fel az ügyfél megtartásának technikáival való foglalkozás szükségességét, de ez a kérdés most nem tárgya írásunknak, viszont fontossága okán megemlítem. Egyébként érdemes lenne a könyvelőirodák piaci szerepének kapcsán ezzel is foglalkozni.

Nagyon sok buktató, és akadály található a gyakorlatban. Ezekre előre felkészülni csak egy bizonyos idő eltelte után, gyakorlati tapasztalatok megszerzésével lehet. Ezek birtokában állandóan résen kell lennie a könyvelőnek, annak eldöntésében, hogy az ügyfél milyen adatokat, milyen bizonylatokat hoz, vagy nem hoz be, esetleg miről nem beszél (készségesen), ellenben miről kellene nyilatkoznia, de szóba sem hozza, mikor, mit kellett volna tájékoztatásként az iroda, a könyvelő részére átadnia. Mivel az ügyfél nem egy született gazdálkodó, nem egy kimondottan pénzügyi- és adójogszabályokat tanulmányozó, azokat jól ismerő és ezek iránt érdeklődő alkat, elvárja, hogy könyvelője ezekre a veszélyekre előre figyelmeztesse. Ez az igény érthető, mértékét és hatókörét azonban korlátozni kellene szükségképpen. Az a könyvelő, aki maga sem egy gyakorlott adótanácsadó, továbbá nincsenek gazdálkodási tapasztalatai – vajon milyen mélységben részletezett figyelemfelhívással élhet ügyfele felé? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzet felnagyítja a könyvelői felelősség jelentőségét, vagy másfelől a szolgáltatás tartalmi igényességének kérdését vetheti fel. Egy jó könyvelési szerződés meghatározza tehát, hogy az ügyfélnek milyen közreműködési kötelezettsége van (lenne) saját vállalkozása ügyeinek intézése során.

Van még egy fontos momentum, amit nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni! Ez pedig az a kapcsolat, ami a könyvelő és az ügyfél között fennáll. Véleményem szerint a korrekt, kölcsönös együttműködéssel fenntartott könyvelő-ügyfél kapcsolat lenne a kívánatos, amiben nem lehet helye könyvelő részéről a „barátkozós”, túlontúl közvetlen, az iroda érdekeit figyelmen kívül hagyó magatartásnak, másrészt ennek leple alatt az ügyfél részéről fontos dolgok elhallgatásának. Láttam már ügyfelet ilyen kapcsolatban is megsértődni, és az irodát otthagyni, amikor valamilyen adó- vagy hatósági gond merült fel. Olyant is tapasztaltam, hogy az ügyfél úgy hagyta el egy hiba miatt az irodát, hogy a hibát személyesen elkövető, időközben egyéni könyvelővé vált volt alkalmazotthoz ment el könyveltetni (a magunk által kinevelt konkurencia esete).  Vagyis fel sem tudta mérni, hogy mi történt és mi hogyan működött, mert neki a hibát okozó könyvelő személye fontosabbnak tűnt. A könyvelő a könyvelő iroda szolgáltatói magatartásának személyes megtestesítője, egy 5-6 főnél nagyobb iroda esetében ennek már írásban szabályozottnak kellene lennie (ügyfélkezelés rendje).

Találkoztam már olyan ügyféllel, aki a szerződésünkből ki akarta vetetni azt a részt, miszerint irodánk csak a számunkra átadott bizonylatokkal összefüggésben jár el, és vállal felelősséget. E kérését azzal indokolta, hogy nekünk könyvelőknek tudnunk kell még azt is, hogy ő milyen bizonylatot nem adott át nekünk, és erre fel kell hívnunk az ő figyelmét, tehát végső soron azért is felelősséggel tartozunk, amit tőle át sem vettünk. Még logikusnak is tűnik ez az okfejtés, de csak akkor, ha elfogadjuk, hogy a vállalkozónak jogában áll nulla vállalkozási ismerettel rendelkeznie.  Természetesen a szerződés nem jött létre.

A feladatmegosztás szempontjából kategorizálható, az egyes adónemek területén elkövethető hibákat, bontsuk tehát szét a könyvelők révén, illetve a bérszámfejtők által kezelt közterhekkel kapcsolatos feladatokra.

/Részlet A könyvelői felelősség kézikönyve című Önadózó kiadványból/


A könyvelői felelősség kézikönyve + CD

Kiadó: Adónet.hu Zrt. 2009. Szerzők: Dr. Szabó Tibor, Regős Gábor
Terjedelem: 328 oldal + Könyvelő irodai szerződés- és szabályzatminták CD
Ár: 9.900,-Ft. + 990,-Ft postaköltség - Önadózó előfizetőknek 20% kedvezmény
Megrendelés: info@onadozo.hu

Az I. Fejezet szól a könyvelési szerződésről - amelyben felvázoljuk azokat a jogi technikákat, amelyeket mindenképpen javasolunk beépíteni az ügyféllel megkötött könyvelési szerződésbe. Például adunk egy általános jogi tájékoztatási formulát, amellyel kivédhetők a tájékoztatási kötelezettség elmulasztására alapozott kártérítési igények. Könyvünk II. Fejezete az adótörvények rejtett csapdáival, és a könyvelői munka során elkövethető tipikus hibalehetőségekkel foglalkozik. Tanulságos olvasmány ez könyvelőknek - egy könyvelő irodai vezető tollából. A III. Fejezetet a könyvelői kártérítési felelősségnek szenteltük, amelyből egyáltalán megismerheti, hogy melyek a téma lényeges kérdései, érveket, tippeket kaphat ilyen élethelyzetekre. Könyvünk értékes részét képezi az a 20 esettanulmány, amelyek könyvelői kártérítési jogeseteket dolgoznak fel. A könyvelő irodák felelősségi kérdései mellett részletesen foglalkozunk a munkaviszonyban, alkalmazottként foglalkoztatott könyvelők, főkönyvelők, gazdasági igazgatók kártérítési felelősségével is. Könyvünk IV. Fejezete pedig - egyfajta válaszként, megoldásként a könyvelői kártérítési felelősség által felvetett kérdésekre, tartalmazza a könyvelő iroda Általános Szerződési Feltételeit, továbbá Szervezeti és Működési Szabályzatát, felhasználható iratminta formájában. Ezeket megnyitható word dokumentumként - további iratmintákkal együtt - a könyvünk Függelékét képező CD is tartalmazza. 


A könyvelői felelősség kézikönyve + CD

Kiadó: Adónet.hu Zrt. 2009. Szerzők: Dr. Szabó Tibor, Regős Gábor
Terjedelem: 328 oldal + Könyvelő irodai szerződés- és szabályzatminták CD-n
Ár: 9.900,-Ft. + 990,-Ft postaköltség
Honlap: A könyvelői felelősség kézikönyve

Az I. Fejezet szól a könyvelési szerződésről - amelyben felvázoljuk azokat a jogi technikákat, amelyeket mindenképpen javasolunk beépíteni az ügyféllel megkötött könyvelési szerződésbe. Például adunk egy általános jogi tájékoztatási formulát, amellyel kivédhetők a tájékoztatási kötelezettség elmulasztására alapozott kártérítési igények. Könyvünk II. Fejezete az adótörvények rejtett csapdáival, és a könyvelői munka során elkövethető tipikus hibalehetőségekkel foglalkozik. Tanulságos olvasmány ez könyvelőknek - egy könyvelő irodai vezető tollából. A III. Fejezetet a könyvelői kártérítési felelősségnek szenteltük, amelyből egyáltalán megismerheti, hogy melyek a téma lényeges kérdései, érveket, tippeket kaphat ilyen élethelyzetekre. Könyvünk értékes részét képezi az a 20 esettanulmány, amelyek könyvelői kártérítési jogeseteket dolgoznak fel. A könyvelő irodák felelősségi kérdései mellett részletesen foglalkozunk a munkaviszonyban, alkalmazottként foglalkoztatott könyvelők, főkönyvelők, gazdasági igazgatók kártérítési felelősségével is. Könyvünk IV. Fejezete pedig - egyfajta válaszként, megoldásként a könyvelői kártérítési felelősség által felvetett kérdésekre, tartalmazza a könyvelő iroda Általános Szerződési Feltételeit, továbbá Szervezeti és Működési Szabályzatát, felhasználható iratminta formájában. Ezeket megnyitható word dokumentumként - további iratmintákkal együtt - a könyvünk Függelékét képező CD is tartalmazza.

FIZESSEN ELŐ 2024-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!

Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek!  Velünk 2024-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2024 Cafetéria szabályzat 2024 Pénzmosás elleni szabályzat csomag GDPR Segédlet, Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó Webáruhgázban ● Egyes Kulcs-Soft programok előfizetőknek ingyenesen ● Előfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/ 


Vissza az előző oldalra

Webáruház

Szabályzatok

Szabályzatok kategória összes termékének megtekintése

E-Könyvek

E-Könyvek kategória összes termékének megtekintése

Szakkönyvek

Szakkönyvek kategória összes termékének megtekintése

E-Start

Önadózó segítség az ügyek elektronikus intézéséhez.


Vissza az előző oldalra