Egyéni vállalkozás 2010-ben

ART 2010-05-02

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

2010 január 1-én hatályba lépett az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrõl szóló 2009. évi CXV. törvény. Vizsgáljuk meg, hogy milyen hatással van ez a szellemi szabadfoglalkozásra – esetleg érdemes-e szellemi szabadfoglalkozás helyett egyéni vállalkozóként végezni a tevékenységet. Ez a vizsgálódás azért is lényeges, mert az elõbbiek alapján látható, hogy nagyon szûk az a mezsgye, amelyet az egyéni vállalkozói törvény egyáltalán meghagy a más formájú önálló gazdasági tevékenység végzésének.

_____________________________________________

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban!

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának, vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 10 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket. Elõfizetési díj 2010. év 1-12. hónapra: 17.640,-Ft. (1.470,-Ft/hó) Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek, e-Önadózó. Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.

Elõfizetés: info@onadozo.hu

_____________________________________________

Az egyéni vállalkozói tevékenység jellemzõi

Az egyéni vállalkozókról szóló új törvény alapján az egyéni vállalkozók majdnem olyan differenciált vállalkozási formák közül választhatnak, mint a gazdasági társaságok. Alapvetõ vállalkozási formának tekinthetjük az egyéni vállalkozást, amely az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenységét fogja át. Ahogy eddig is, ez a forma a teljes magánvagyoni felelõsség mellett végzett vállalkozói tevékenységet jelent, az adózás, és a nyilvántartások vezetése (könyvvezetés) a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozik. Új lehetõségként élhetnek az egyéni vállalkozók a vállalkozói tevékenység szünetelésének intézményével. Az egyéni vállalkozó mellett új vállalkozási forma az egyéni cég (e.c.) amely önálló jogalanyként jelenik meg, de az alapító természetes személy teljes magánvagyoni felelõsségével mûködik. Ennek másik formája az alapító korlátolt mögöttes felelõsségével mûködõ egyéni cég (kfc) – amelynek jellemzõje tehát, hogy az alapító az egyéni cég tartozásaiért nem felel a teljes magánvagyonával, csak egy az alapító okiratban meghatározott pótbefizetés erejéig. Az egyéni cég mindkét formája már a társasági adó törvény szerint adózik, nyilvántartásait, könyveit a számviteli törvény szerint vezeti. Itt az egyik lényeges különbség, hogy az egyéni vállalkozónak a bevételt akkor kell elszámolni, amikor megfizetik, az egyéni cégben pedig amikor kiszámlázták.

Az új törvény, az egyéni cégforma bevezetése mellett az egyéni vállalkozókat érintõen 2010 évre vannak más lényeges változások is – és ez mi más lehetne, mint az adó- és járulékszabályok újabb hátrányos változása. A vállalkozók adózása és járulékfizetése bonyolultabb szabályok szerint történik, jelentõsen nõ a vállalkozók adminisztrációs kötelezettsége, és az adóteher összességében nem lesz kevesebb, hiába töröltek el néhány kisadót, és vitték le a társadalombiztosítási járulék mértékét 29%-ról 27%-ra. A 2010-es adó- és járulék-változások leglényegesebb eleme a tevékenységre jellemzõ kereset intézményének bevezetése, amely alapján a vállalkozónak a saját díjazását a piaci szinten kell megállapítania, és ez után kell fizetnie az szja elõleget és a járulékokat. Megteheti, hogy ettõl eltér, de ezt az osztalékalapjának csökkentésével és 27%-os egészségügyi hozzájárulás fizetésével szankcionálja a törvény. Hogy egy vállalkozó esetében mi a piaci díjazás – azt a vállalkozónak magának kell megállapítania, tevékenysége és annak jellemzõi alapján, és ezekrõl egy feljegyzést kell készítenie, és adózással összefüggõ iratai között meg kell õriznie. Az elkövetkezõ években – ha ez a szabály életben marad – ezen feljegyzés lesz az adóellenõrzések egyik központi témája. Azért nem eszik olyan forrón a kását a tevékenységre jellemzõ kereset kapcsán sem. A 2008-2009-2010. évek bizonyosan a legújabbkori gazdasági válság éveiként vonulnak be a gazdaságtörténetbe, és ezen vállalkozói feljegyzésekben - vélhetjük most – nem lesz nehéz a piaci díjazást mindenkinek abban az összegben meghatároznia, amely után egyébként eddig is, 2009-ben fizette a járulékokat. Ha a minimálbérhez közeli összegben – akkor abban. Azért a válság elég indok lehet – persze csak általánosságban. A revizor pedig majd felülértékel, amit nyílván jogilag megtehet. De felülértékelheti a válságot is? Ez a szabályozás egy nagy jogbizonytalanságot visz bele a vállalkozói mûködésbe – legnagyobb problémájának ezt látom. Évek múlva jön egy revizor, és milliós nagyságrendben állapíthat meg adó- és járulékhiányokat. Sérti a vállalkozás szabadságát is – hiszen a vállalkozónak joga van a tõkejövedelemhez, nem lehet õt kényszer-bérezésre szorítani. Ha pedig a törvényhozók úgy látják, hogy a vállalkozók adó- és járulékalapja növelendõ, szélesítendõ – akkor ezt mondják meg nyíltan, és erre állapítsanak meg egyértelmû, világos, alkalmazható és utólag is számon kérhetõ szabályokat. Véleményem szerint a 2010-es szabályok nem ilyenek.

A 2010-es változásokat egészében nézve, annak legnagyobb kárvallottjai a fõfoglalkozású egyéni vállalkozók, mert õk jellemzõen nem tudnak élni a szünetelés intézményével, és õket sújtja a tevékenységre jellemzõ kereset szabálya és bizonytalansága. Így a fõfoglalkozással szemben felértékelõdnek az alternatív vállalkozási formák. Ilyen lehet éppenséggel a szellemi szabadfoglalkozású adózási jogállás alkalmazása is. Itt nincs tevékenységre jellemzõ kereset, nincsenek rendszeres adóelõleg és járulékfizetési kötelezettségek – csak ha van díjazás.

Ha abban a kérdésben kell dönteni, hogy egy tartós fõállás – munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony mellett – egyéni vállalkozás vagy szellemi szabadfoglalkozás indítása célszerûbb, akkor a következõket kell figyelembe venni. Az egyéni vállalkozás mellett szól, hogy jogilag, szervezetileg ez teszi lehetõvé a tevékenység rendszeres, intenzívebb végzését. Mellette szól, hogy egyéni vállalkozóként lehetõsége lesz a tevékenység szünetelésére. Mellette szól továbbá, hogy a járulékfizetésben nem kell alkalmaznia a tevékenységre jellemzõ kereset szabályait. Mellékfoglalkozású és kiegészítõ tevékenységû szja-s, átalányadózó és evás egyéni vállalkozók számára nem írt elõ a törvény automatikus, jövedelemtõl független havi járulékfizetési kötelezettséget – csak a tényleges jövedelem-kivét után kellett és kell ezt a jövõben is teljesíteni. A havi rendszeres járulékokat a fõállás után kell megfizetni. Így mellékfoglalkozású egyéni vállalkozásban a szünetelés nem akkora elõny – szünetelés nélkül sincs havi rendszeres járulékfizetési kötelezettségük, ha nincs bevételük, illetve jövedelem-kivétük. A mellékfoglalkozású egyéni vállalkozói státusz ellen szól, hogy az adózásban figyelemmel kell lenni a tevékenységre vonatkozó kereset szabályaira, ez érinti a kivehetõ osztalék mértékét. Az egyéni vállalkozói jogállás ellen szól még, hogy a helyi iparûzési adó fizetési kötelezettsége fennáll mellékfoglalkozásban is, míg a szellemi szabadfoglalkozásban egyáltalán nem.

Az egyéni vállalkozónak lehetõsége van tevékenysége szünetelésre – vizsgáljuk ezt az intézményt is. A már mûködõ, illetve az induló egyéni vállalkozóknak a szünetelés lehetõsége egy érv az mellett, hogy változatlanul megmaradjanak ebben a státuszukban, tehát ne alapítsanak egyéni céget, vagy gazdasági társaságot. A törvény szerint az egyéni vállalkozó a tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltetheti. Ez egy lényeges változás az eddigiekhez képest. A szünetelést – mint ahogy annak megszûnését is - elektronikusan, változási ûrlapon be kell jelenteni a nyilvántartó hatóságnak. A szünetelést nem kell indokolni, a bejelentésével hatályba is lép, tehát nem szorul hatósági jóváhagyásra. A szünetelés bejelentését követõen, annak tartama alatt az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötõdõ új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat. Az egyéni vállalkozó tevékenységének folytatása során a szünetelésig keletkezett és azt követõen esedékessé váló fizetési kötelezettségeit a szünetelés ideje alatt is köteles teljesíteni. A törvény nem tartalmaz semmilyen státuszbeli korlátozást a szünetelésre, tehát azt bármilyen tevékenységû, foglalkozású (fõ- és mellékfoglalkozású, kiegészítõ tevékenységû) egyéni vállalkozó alkalmazhatja. Annak sincs akadálya, hogy egy adóévben többször, ismételten szüneteljen a vállalkozás.

A szünetelés az adózásban a következõket jelenti:
A szünetelés alatt lényegében nincs- adófizetési, bevallási és járulékfizetési kötelezettség. Ha a szünetelés az adóév egészében fennáll, - az egyéni vállalkozó adóbevallásra nem kötelezett. Ez alól csak néhány adókedvezménnyel kapcsolatban keletkezett adófizetési kötelezettség bevallása a kivétel (pl. kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény stb.)

Az egyéni vállalkozó, ha az adóév utolsó napján a tevékenységét szünetelteti, bevallásában kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény címen jövedelmét nem csökkentheti, nem tüntethet fel nyilvántartott adókülönbözetet, nem érvényesítheti a kisvállalkozások adókedvezményét. A szünetelés idõszakában költség (ideértve az értékcsökkenési leírást is) nem számolható el.

A szünetelés kezdõ napjától az addig végzett egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel a szünetelés megkezdésének adóévérõl szóló adóbevallás benyújtásáig
a) befolyt ellenérték (bevétel) a szünetelés megkezdése adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek,
b) igazoltan felmerült kiadás a szünetelés megkezdése adóévében elszámolható vállalkozói költségnek
minõsül, amelyet az egyéni vállalkozó a szünetelés megkezdése évérõl szóló adóbevallásában vesz figyelembe. A szünetelés megkezdése adóévérõl szóló adóbevallás benyújtását követõen az elõzõekben nem említett befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra minden olyan adóévben, amelyben a tevékenység az adóév minden napján szünetelt, az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Eva alany egyéni vállalkozó is szünetelhet – ez nem érinti, nem szünteti meg az eva alanyiságát. A szünetelés esetére nem vonatkozik az egyébként eva alanyiság feltételeként elõírt folyamatos tevékenység végzés, illetve meghatározott bevétel elérésének követelménye.

A szünetelés ideje alatt a bankszámla is megszüntethetõ. A szünetelést egyébként a banknak is be kell jelenteni.

Az egyéni vállalkozó nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási- és munkaerõ-piaci járulékot fizetni arra az idõtartamra, amely alatt az egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti. Ugyanakkor ezen idõszak alatt a biztosítás is szünetel, tehát a szünetelõ egyéni vállalkozó egészségügyi ellátásra sem jogosult, illetve a szünetelés idõszaka a nyugdíjhoz szükséges biztosítási idõbe sem számít bele. Ez miatt nyugdíjhoz közel nem ajánlott a szünetelés.

A szünetelés ideje alatt az egyéni vállalkozó – ha más jogviszonyban sem biztosított – a havi 4.950,-Ft egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésével válik jogosulttá az egészségügyi szolgáltatásra. A kiegészítõ tevékenységet folytató (nyugdíjas) – szünetelõ – egyéni vállalkozónak nem kell ezt sem fizetnie.

A szünetelés ideje alatt az egyéni vállalkozó munkanélküli ellátásra (álláskeresési járadékra) nem jogosult, mert az egyéni vállalkozót a törvény keresõ tevékenységet folytatónak tekinti, és ezzel kizárja az álláskeresési járadékból.

A szünetelés elõnyeivel leginkább a fõállású egyéni vállalkozók, és ezek közül is a szezonális tevékenységet végzõk élhetnek. A szüneteléssel az egyéni vállalkozó rugalmasan igazodhat a saját piacához, megrendeléséhez – ezzel összefüggésben optimalizálhatja adó- és járulékfizetési kötelezettségeit. A szünetelés igen népszerû lehet az egyéni vállalkozók körében – de inkább csak a kisebbek, akiknek nincs alkalmazottjuk tudnak élni vele. Alkalmazottat is foglalkoztató egyéni vállalkozóra a szünetelés nem értelmezhetõ, miután a munkaviszony nem szüneteltethetõ. A szünetelés feltételezi az egyéni vállalkozásban foglalkoztatott valamennyi munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését. A folyamatosan végzett vagy végzendõ ipari, kereskedelmi, szolgáltató tevékenységben viszont a szüneteléssel a vállalkozás kényszere miatt nem lehet élni.

A fõállású egyéni vállalkozóknak az eddigi szabályok szerint legalább a minimálbér után akkor is meg kellett fizetni a társadalombiztosítási járulékokat – ha nem vettek ki jövedelmet, vagy egyáltalán nem volt bevételük. Ez így lesz 2010-tõl is, súlyosbítva azzal, hogy a fõállású egyéni vállalkozóknak a vállalkozói kivét, de havi átlagban legalább a tevékenységre jellemzõ kereset után kell megfizetniük a járulékokat. Ha a vállalkozói kivét nem éri el a tevékenységre jellemzõ keresetet, az egyéni vállalkozó bejelentést tehet az APEH-nak arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képezõ jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Az irányadó az átalányadózókra is, illetve az eva alanyokra is. Így a fõállású egyéni vállalkozókat sújtja leginkább a vállalkozási kényszer, amely a jövedelemtõl független automatikus járulékfizetési kényszerben jelentkezik. Alapvetõen nekik segít a szünetelés intézménye, feltéve hogy nem rendszeres, hanem szezonális jellegû a bevételszerzõ tevékenységük. A szüneteléssel mentesülhetnek az automatikus járulékfizetési kötelezettség alól.

Mellékfoglalkozású és kiegészítõ tevékenységû szja-s, átalányadózó és evás egyéni vállalkozók számára nem írt elõ a törvény automatikus, jövedelemtõl független havi járulékfizetési kötelezettséget – csak a tényleges jövedelem-kivét után kellett és kell ezt a jövõben is teljesíteni. A havi rendszeres járulékokat a fõállás után kell megfizetni. Így esetükben a szünetelés nem akkora elõny – szünetelés nélkül sincs havi rendszeres járulékfizetési kötelezettségük, ha nincs bevételük, illetve jövedelem-kivétük. Itt legfeljebb a tartós- de nem végleges jellegû szünetelés bejelentés jöhet szóba.

Összefoglalva tehát az lehet mondani, hogy az egyéni vállalkozói státusznak vannak pozitív vonásai – pl. a szünetelés – azonban az adótörvények kifejezetten diszkriminálják, hátrányosan szabályozzák a jövedelem-kivét szabályai más vállalkozásokhoz – pl a gazdasági társaságokhoz képest. Amíg az Alkotmány-bíróság el nem törli a tevékenységre jellemzõ kereset szabályait – a fõfoglalkozású egyéni vállalkozói státusz nem lesz igazi alternatívája az adószámmal végzett szellemi szabadfoglalkozásnak.

***

Egyéni vállalkozók és egyéni cégek kézikönyve 2010

Ez a könyv összefoglalóan tartalmazza mindazt, amit az új szabályok szerinti egyéni vállalkozásról és az egyéni cégrõl tudni kell. Szerzõ: Dr.Szabó Tibor ügyvéd adószakértõ, az Önadózó újság fõszerkesztõje. Formátum: hagyományos nyomdai elõállítású könyv. Terjedelem: 280 oldal. Kiadó: Adónet.hu Zrt. Megjelent: 2010 január 20-án. Ára: 4.900,-Ft + 740,-Ft szállítási költség összesen: 5.640,-Ft.

Megrendelés: info@onadozo.hu

Vissza az előző oldalra