Jó hír: nem lesz házipénztár adó kötelezetteség

ART 2006-11-13

Nyomtatás

Forrás: www.mkab.hu

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvényt. A határozat teljes szövege letölthetõ.

Az Alkotmánybíróság kommünikéje

Az Alkotmánybíróság 2006. november 13-án meghozott határozatával megsemmisítette a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvényt. A testület állásfoglalása szerint a házipénztári készpénzállomány nem tekinthetõ az arányos közteherviselés alapját képezõ jövedelemnek, illetve vagyonnak. A megsemmisítés következtében a törvény nem lép hatályba. A többségi határozathoz dr. Bragyova András és dr. Holló András alkotmánybírók különvéleményt írtak, mely utóbbihoz dr. Kiss László alkotmánybíró csatlakozott.

Az Alkotmánybíróság elsõ alkalommal semmisített meg kihirdetett, de hatályba még nem lépett adótörvényt az Alkotmány 70/I. §-a sérelmére alapítottan. Ez az alkotmányi rendelkezés kimondja: minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.

Az Alkotmánybíróságnak több, egyesített indítvány alapján abban a kérdésben kellett döntést hoznia, hogy a törvény által bevezetett új vagyoni típusú különadó nem függetlenítette-e olyan mértékben az adó jogintézményét annak az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos alapjaitól, amely már a törvény egészének az alkotmányellenességéhez vezet. Az Alkotmánybíróságnak e mellett azt is vizsgálnia kellett, hogy a törvényalkotó a törvény normaszövegében, illetve az ahhoz kapcsolódó miniszteri indokolásban megjelölt jogalkotói célok gazdasági kényszerrel történõ érvényre juttatásához az adó – jelen esetben a házipénztáradó, mint vagyoni típusú különadó – jogintézményét „kvázi szankcióként” alkotmányosan felhasználhatta-e.

Az Alkotmánybíróság döntése során – korábbi gyakorlatának megfelelõen – a konkrét szabályozás alkotmányosságáról foglalt állást, tekintetbe véve annak összes sajátosságát, így különösen a törvényalkotó által az adó tárgyává tett vagyoni elem (a meghatározott mértéket meghaladó házipénztári készpénzállomány) sajátos jellemzõit.

A határozat megerõsíti az Alkotmánybíróság azon korábbi álláspontját, hogy a törvényalkotó új adónem törvényi szabályozása során széles körben mérlegelhet abban a kérdésben, hogy milyen gazdasági forrást választ az adó alapjául. Rámutat ugyanakkor arra, hogy az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányi korlát valamennyi adó esetében fennáll, függetlenül attól, hogy milyen típusú adóról van szó, illetve, hogy a konkrét anyagi adójogszabály milyen adótárgyat adóztat.

Az Alkotmánybíróság a vagyoni típusú különadó tárgyává tett házipénztár (házipénztári készpénzállomány) rendeltetésének vizsgálata során abból indult ki, hogy az az adó fizetésére kötelezett társas vállalkozások (alanyi kötelezettek) gazdálkodásához szükséges készpénz rendelkezésre tartását hivatott biztosítani. Tekintetbe vette továbbá azt is, hogy a házipénztári készpénzállomány aktuális mértékét a társas vállalkozások által végzett gazdasági tevékenység jellege is meghatározza, és a házipénztárban elhelyezett készpénz nem felhalmozási, hanem a gazdasági tevékenység során és ahhoz kapcsolódóan felmerülõ készpénzben teljesítendõ bevételek, illetve kiadások teljesíthetõségét (a zavartalan készpénzforgalmat) biztosító forgóeszköz.

Az Alkotmánybíróság a törvény összes sajátosságát figyelembe véve megállapította, hogy az új vagyoni típusú különadó nem áll közvetlen összefüggésben az adó fizetésére kötelezett társas vállalkozások jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaival, helyzetével. Az adóalapot képezõ – a törvény 2. § (3) bekezdése szerint meghatározott – házipénztári készpénzállomány az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem tekinthetõ az alkotmányi arányos közteherviselés alapját adó, a társas vállalkozások által ténylegesen megszerzett jövedelemnek, illetve vagyonnak.

A többségi határozat hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a törvényben, illetve annak indokolásában foglalt jogalkotói célok természetszerûleg lehetnek legitim célok, és alkotmányosan az sem kifogásolható, ha a törvényalkotó – adópolitikai megfontolásokat követve – az adó eszközével kívánja befolyásolni az adózók magatartását. E célok és megfontolások eléréséhez azonban a törvényalkotó kizárólag olyan eszközöket vehet igénybe, amelyek nem sértik az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezését. Az adó kizárólag addig tekinthetõ ilyen alkotmányos eszköznek, amíg az alkotmányi rendeltetésének megfelelõ célt (arányos közteherviselést) szolgálja, és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között marad. Az e kereteket átlépõ, az egyébként legitim törvényalkotói célok eléréséhez „kvázi szankciós” eszközként felhasznált, és ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, illetve vagyont adóztató adó alkotmányellenes.

A határozat teljes szövege megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján (www.mkab.hu).

Forrás: www.mkab.hu

Vissza az előző oldalra