Késedelmesen kifizetett munkabér

ART 2007-06-12

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

A ki nem fizetett munkabér nem képez adóelõleg-alapot, ezért a Tbj. 4. § k) pontjában és az Szja törvény 48. §-ában foglaltak alapján csak a ténylegesen kifizetett összeget lehet járulékalapként figyelembe venni, a munkavállalónak ki nem fizetett munkabért nem.

A tárgyhónapban elszámolt, de késõbbi idõpontban kifizetésre kerülõ munkabérek utáni járulékkötelezettség címmel olvashatjuk a www.apeh.hu honlapon az alábbi tájékoztatást:

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 50. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott, elszámolt), járulékalapot képezõ jövedelem alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) megállapítani, és a biztosítottat terhelõ járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot (tagdíjat) az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 31. §-ának (2) bekezdésében, és a 2. számú mellékletben meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követõ hónap 12-éig bevallani, illetõleg megfizetni az állami adóhatóságnak.

A Tbj. 4. § k) pontjának 1. alpontja szerint járulékalapot képezõ jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja törvény) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységbõl származó bevételnek azon része, amelyet az adóelõleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni.
Az Szja törvény 48. §-ának 2006. szeptember 1-jétõl hatályos (21) bekezdése alapján a munkáltató által megállapított adóelõleget az Art-nak a személyi jövedelemadó-elõleg munkáltatóra vonatkozó rendelkezése szerint kell megfizetni, azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelõlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidõig megszerzett bevételt terhelõ adóelõleg vehetõ figyelembe.

A ki nem fizetett (vagy késõbb kifizetett) munkabér nem (vagy csak késõbb) képez adóelõleg-alapot, ezért a Tbj. 4. § k) pontjában és az Szja törvény 48. §-ában foglaltak alapján csak a ténylegesen kifizetett összeget (adóelõleg-alapot) lehet járulékalapként figyelembe venni, a munkavállalónak ki nem fizetett munkabért nem.
Az Szja törvény hivatkozott rendelkezésének hatálybalépését követõen tehát nem fordulhat elõ, hogy a ténylegesen meg nem szerzett jövedelem után történjen adó- és járulékfizetés.
Értelemszerûen az olyan jövedelmeket, amelyek után a járulékok a korábbi rendelkezések alapján már bevallásra kerültek, késõbbi kifizetés esetén még egyszer nem kell bevallani, viszont az új szabálynak megfelelõen bevallani mindig csak azt a jövedelmet kell, amelyet a magánszemély az adóelõleg befizetésére nyitva álló határidõig megszerzett.
A fentiek szerint kell eljárni minden olyan esetben, amikor a járulékalapot képezõ jövedelem elszámolása megtörténik, de a jövedelem kifizetésére nem, vagy csak késõbbi idõpontban kerül sor.

(PM Társadalmi Közkiadások Fõosztálya 6551/1/2007,- APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Fõosztály 3302485278)

Azon kívül, hogy a késedelmesen kifizetett munkabér összegét nem szerepeltetjük a tárgyidõszak bevallásában, mint személyi jövedelemadó-elõleg alapot és járulékalapot képezõ jövedelem, legyünk figyelemmel azokra a jogszabályokra is, amelyek a munkabér késedelmes kifizetésére vonatkoznak, különösen abban az esetben, ha ez felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél történik.

1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvérõl

159. § Késedelem idejére a polgári jogi szabályokban meghatározott kamat jár.

A munkáltató késedelmes fizetése miatt a munkavállalót hátrány nem érheti, ezért a késedelem idejére járó polgári jogi szabályokban meghatározott kamatot meg kell fizetni.

1959. évi IV. Törvény a Polgári Törvénykönyvrõl

Ptk. 301. § (1) Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés idõpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelõzõ utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyezõ mértékû kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

1994. évi LXVI. Törvény a Bérgarancia Alapról

1. § (1) A bérgarancia-eljárás keretében a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása elõlegezhetõ meg.
c) bértartozás: a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet - mint munkáltatót - terhelõ minden munkabértartozás, ideértve a betegszabadság idõtartamára járó térítést is, és a munkaviszony megszûnésével összefüggésben járó, a Cstv. 57. §-ának (3) bekezdése szerint elszámolható végkielégítés tartozás.
(3) A pénzügyi támogatás (a továbbiakban: támogatás) a felszámolás kezdõ idõpontja elõtt megszûnt munkaviszonyból származó bértartozások fedezetéül is szolgál.
(4) A támogatás forrásául a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 39. §-a (3) bekezdésének d) pontja alapján a Munkaerõpiaci Alap bérgarancia alaprésze szolgál.

1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról

39. § (1) A Munkaerõpiaci Alap a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap, valamint a Bérgarancia Alap összevonásával létrehozott elkülönített állami pénzalap. Az összevonásra került alapok követelései és tartozásai a Munkaerõpiaci Alapot illetik meg, illetõleg terhelik.
(2) A Munkaerõpiaci Alap célja a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez, a képzési rendszer fejlesztéséhez kapcsolódó pénzeszközök összevonásával, egységes kezelésével

c) a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalói szociális biztonságának elõsegítése,

(3) A Munkaerõpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a következõ alaprészeket kell elkülöníteni:

d) bérgarancia alaprészt, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényben meghatározott támogatás finanszírozására;

Önadózó

Vissza az előző oldalra