Menni vagy maradni?

ART 2011-01-19

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

A múlt héten megdöbbentõ élményben volt részem. Lent voltam az egyik vidéki nagyüzemben nyugdíjkérdésben tájékoztatót tartani és meggondolatlanul beültem menet közben egy gyorsétterembe. Ezek után ketten is odajöttek, és érdeklõdtek, most akkor mit tegyenek: maradjanak vagy lépjenek? Mármint a nyugdíjpénztárból az államiba.

___________________________________________

Kérjen ingyenes Önadózó bemutató számot!

Az Önadózó újság egy korábbi számának megküldésével Ön betekintést nyerhet abba a mûhelymunkába, amellyel havonta többezer vállalkozás, intézmény és tanácsadó részére nyújtunk szakmai információkat, megoldásokat adókötelezettségeik szakszerû teljesítéséhez. Önadózó - az adózók lapja. Adó - Tb - Számvitel a gyakorlatban, havonta 64 oldalon. A megadott postacimre megküldjük, jelezze e-mailben: info@onadozo.hu

___________________________________________

Menni vagy maradni?

Õszintén megmondom, erre a kérdésre nagyon nem fûlik a fogam válaszolni. Körülbelül olyan, mintha az akasztás és a fõbelövés közt kellene választani. Ugyanis erre a kérdésre igazából egyik válasz sem jó. Mivel azonban nem szeretném, ha az ablakom alatt gyülekezne a tömeg, mint a Brian életében, ezért elmondom, amit mondhatok.

Elõször is abszolút dióhéjban összefoglalom az eseményeket.

1998-óta kétfajta nyugdíjrendszer van érvényben. A hagyományos állami rendszerben elküldik az államnak a bruttó fizetésünk 32%-át, amibõl kifizetik a mostani nyugdíjasok nyugdíját.

Aki középkorú volt az választhatott, de aki fiatalabb volt annak kötelezõen a másik rendszert kellett választania. Itt csak a 32% háromnegyedét utalták az államnak és a maradék 8%-ot egy szabadon választott üzleti alapon mûködõ magánnyugdíjpénztárba került. Itt ezt befektették és igyekeztek (mérsékelt sikerrel) növelni. Nyugdíjba vonulásunkkor a nyugdíjunk háromnegyedét az államtól kapjuk, negyedét pedig életjáradékként a magán nyugdíjpénztárból – a saját összegyûlt tõkénkbõl.

A második rendszerrel több probléma adódott egyrészt a résztvevõk, másrészt az állam részérõl.
•   A magán nyugdíjpénztári hozamok rendkívül csekélyek lettek és a pénztáraknak csak egy része tudta azt a minimális elvárást is teljesíteni, hogy reálértékben (az inflációt is figyelembe véve) megtartsa a pénzünk az eredeti értékét – és akkor a hozamokról ne is beszéljünk. A nyugdíjkerekasztal számításai folyamatosan azt mutatták, hogy a nyugdíjpénztárban lévõk nyugdíja kevesebb lesz, mint akik annak idején a csak állami rendszert választották.
•   Mivel a befizetések negyede az állam helyett a biztosítókhoz folyt, az államnak nem futotta jelenlegi nyugdíjak kifizetésére – ezért kénytelen volt erején felül eladósodni.
•   Az Európai Unió a nyugdíjpénztárakba befizetett pénzeket nem ismerte el a költségvetés részeként.
•   Az Európai Unió szakértõi kihozták a Zöld Könyvet, ami az Unió jövõbeli nyugdíjproblémáival foglalkozott. És ahogy kiváló kollégám dr. Farkas András fogalmazta a Figyelõben: "Az Európa Bizottság tudtunkra adta, nem hullajt majd krokodilkönnyeket, ha egyes tagállamok a Zöld Könyvet lóbálva huszáros rohammal visszaállamosítják a magánnyugdíjalapokat."

Mindezek után a kormány úgy gondolta, hogy (lényegében) felszámolja a magán nyugdíjpénztári rendszert. Ezért aki külön nem nyilatkozik, az automatikusan visszakerül a teljesen állami rendszerbe. Aki mégis ragaszkodik a magánnal kombinált rendszerhez, annak külön, személyesen és sok irattal felszerelkezve nyilatkoznia kell.

És most jön a feketeleves. Aki meg akar maradni a magán rendszerben, az innentõl kezdve nem szerez további nyugdíjjogosultságba beszámítható éveket. (Ezt sokan zsarolásnak tekintik.)
Megjegyzem ezzel egyidejûleg a korábbi nyugdíjjárulék nevét megváltoztatták és a nyugdíjjárulék helyet mostantól (nagyon helyesen) nyugdíjadónak hívják. Senki se gondolja, hogy magának gyûjt belõle járulékra valót, ezt elvonják, és ebbõl fizetnek nyugdíjat a mostani nyugdíjasoknak.

Ezek tükrében nézzük meg, kinek érdemes maradni – merthogy, ha nem csinálunk semmit, akkor automatikusan visszakerülünk az állami rendszerbe.

Elsõ látásra két olyan kisebb csoport van, akinek érdemes maradni.

Az elsõ csoport, aki már most megszerezte a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati éveket, és nagyon sok pénz van a nyugdíjkasszájában (becsléseim szerint minimum 5 millió kell), és nagyon jó pénztáruk volt. Csak egyszerûen ilyenek nem nagyon vannak, hiszen akik ilyen helyzetben vannak, azok még nem választhatták a magán rendszert.

A másik csoport, akik nagyon fiatalok és nagyon sok pénz van a kasszájukban és könnyû szívvel legyintenek az állami nyugdíjra. Ugyanis ha erõsen 1970 után születtek, akkor a második nagy demográfiai hullámon túl mehetnek csak nyugdíjba. Számukra szinte kizárt, hogy az uniós Zöld Könyvben felemlegetett európai alapnyugdíjon (várható értéke 200 euró) felül bármit is kapjanak. Az meg remélhetõleg Uniós állampolgársági alapon fog járni. Ha ezen kívül bármit félrerakhatnak, az csak jól jön.

Csakhogy, el kell gondolkozni a következõkön: lesz-e egyáltalán még bármilyen magánnyugdíjpénztár? Várhatóan nagyon kevesen maradnak a magánrendszerben. Érdemes lesz ilyen kevés embernek fõzni? Hogyan fogják kitermelni a pénztárvezetõ Audijának az árát? És az új rendelkezések a pénztárak elszámolható költségeit drasztikusan csökkentették – érdemes lesz egyáltalán pénztárat üzemeltetnie bárkinek? Nehogy aztán a végén kiderüljön, hogy két szék közt a pad alá esünk.

A magyarok arról híresek, hogy egy dolgot remekül megtanultak: a sorok közt olvasni. Ebbõl az egész, nem igazán felemelõ történetbõl egy dolog napnál világosabban látszik: a saját nyugdíjunk sokkal fontosabb, mint hogy kizárólag a politikusokra bízzuk. Muszáj a saját nyugdíjunkért mi magunknak is tenni valamit.

Dr. Tóth András
www.tothandras.hu/nyugdijkalkulacio/

***

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban!

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának, vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 11 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket. Elõfizetési díj 2011. 1-12. hónapra 17.640,-Ft. (1.470,-Ft/hó) Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek, e-Önadózó. Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.

Elõfizetés: info@onadozo.hu

Vissza az előző oldalra