Szociális hozzájárulási adó vagy egészségügyi hozzájárulás?
Forrás: Önadózó | Szerző: Matlné Kisari Erika
Címkék: eho, szocho
A jogalkalmazók gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni annak eldöntése során, hogy a természetes személy részére jutatott jövedelemmel összefüggésben szociális hozzájárulási adót, vagy százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell-e fizetni.
A kérdés eldöntése nem egyszerű. A bizonytalanságot az is okozza, hogy a szociális hozzájárulási adó tulajdonképpen a társadalombiztosítási járulék helyett került bevezetésre, ugyanakkor azonban az adóra jellemző tulajdonságai a dominánsak.
A társadalombiztosítási járulékfizetésre vonatkozó szabályok az elmúlt több évtizedes időszak alatt egy jól működő – megfelelően kialakított szabályrendszert alkottak, aminek gyakorlati alkalmazása már szinte automatizmust jelentett. A biztosítási kötelezettségre vonatkozó szabályok alkalmazása során alapelvként került meghatározásra, hogy a biztosítotti státusz munkavégzéshez és járulékalapot képező jövedelem megszerzéséhez kötődött. A szociális hozzájárulási adó nem csak elnevezésében más, hanem célját és funkcióját tekintve is sokkal jobban érvényesül az adó jellege. Nem kötődik a biztosítási kötelezettséghez és semmiféle társadalombiztosítási jogosultságot nem keletkeztet.
A Tbj-ben megszokott taxatív felsorolásokat a szociális hozzájárulásról szóló rendelkezések nem követték, az e kötelezettségre vonatkozó szabályok esetenként pontatlanok és az alkalmazás tekintetében az Szja tv. mélyebb ismeretét igénylik.
Ebben a cikkben azokra az összefüggésekre hívjuk fel a figyelmet, amely a jogszerű jogalkalmazást segítik elő. A jogszabályok együttes értelmezése sem egyszerű feladat, hiszen legjellemzőbb módon a járulékfizetési kötelezettség és a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség teljesítése a munkavégzést megalapozó jogviszonyokhoz kötődik, a személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget inkább meghatározott jövedelem megszerzése alapozza meg.
A szociális hozzájárulási adó a kifizetőt a természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira tekintettel terhelő, százalékos mértékű fizetési kötelezettség.
A szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget meghatározott jogviszony mellett az e jogviszony alapján juttatott jövedelem alapozza meg. A jogviszonyok jelentős része jól meghatározott, de az a szabály okoz nehézséget, amely úgy rendelkezik, hogy a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (2) bekezdésében nem nevesített olyan jogviszony is adófizetési kötelezettséget keletkeztet, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti nem önálló tevékenység vagy önálló tevékenység végzésének az alapjául szolgál.
Ezek a jogviszonyok tulajdonképpen az Szja tv. szerinti önálló tevékenységek, a megbízási jogviszony, vállalkozási jogviszony, a bedolgozói jogviszony, felhasználói szerződésen alapuló jogviszony, választott tisztségviselői jogviszony, azaz azok a jogviszonyok főszabály szerint, amelyek a Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontjának és az 5. § (2) bekezdésének feleltethetők meg. Eddig a pontig a jogviszonyok meghatározása igen egyszerű, de az Szja tv. szerint az önálló, nem önálló tevékenység végzésének az alapjául szolgáló jogviszonyok bővebb tevékenységi kört ölelnek fel.
Az önálló tevékenységek körét az Szja tv. vonatkozó rendelkezése nem taxatív, hanem példálózó jelleggel sorolja fel. A nem önálló tevékenységeket azonban tételesen határozza meg, így elmondható, hogy mindaz a tevékenység, amely nem tartozik a nem önálló tevékenységek körébe és amelynek eredményeként a magánszemély oly módon jut bevételhez, hogy annak költségeit ő viseli, az az önálló tevékenység körébe tartozik.
Az a jövedelem, amely önálló tevékenységből származik még önmagában nem alapozza meg a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget.
Például: Az utcai zenész tevékenysége az Szja tv. alkalmazásában önálló tevékenység, az e tevékenységből származó jövedelem megszerzését azonban nem egy foglalkoztatási jogviszony alapozza meg. Ha ez a magánszemély például egy nyugdíjas klubban lép fel, akkor ugyanazt a tevékenységet már minősíthetjük foglalkoztatásra irányuló jogviszonyként.
Tehát nem igaz az, hogy maga a tevékenység végzése megalapozza a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget, és az sem igaz, hogy az önálló tevékenység végzéséből származó jövedelem alapulvételével kell a szociális hozzájárulási adót megfizetni.
Minden esetben két feltételnek kell teljesülnie, legyen a „szerződő” felek között egy munkavégzést, tevékenységet megalapozó jogviszony és legyen ebből származó jövedelem.
Ilyen eset lehet pl. egy minimálbér 30 százalékát el nem érő díjazással járó megbízási szerződés, ami után – biztosítási kötelezettség hiányában – járulékot nem kell fizetni, de szociális hozzájárulási adóköteles.
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (5) bekezdése szerint mentes a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alól az a jövedelem és járulék alapjául szolgáló azon összeg, amely után a Tbj. szabályai szerint járulékot kell fizetni, valamint a szociális hozzájárulási adó alapját képező összeg, továbbá az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni.
Az említett jogszabályok közötti összefüggés, hogy azon jövedelem, amelynek
juttatását jogviszony alapozza meg és
- járulékfizetési kötelezettséget eredményez, lehet szociális hozzájárulási adó alapja is, de nem lehet a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapjaként számba venni,
- nem eredményez járulékfizetési kötelezettséget lehet szociális hozzájárulási adó alapja és csak abban az esetben lehet egészségügyi hozzájárulás alapja, ha nem képezi szociális hozzájárulás alapját.
Azokat a jövedelmeket, amelyeket nem jogviszony keretében juttat a kifizető, egyértelműen egészségügyi hozzájárulás alapjaként szolgál, ha egyébként az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szabályainak megfelel.
Például: A sportoló pénzdíjas versenyt nyer. A kifizetővel nem áll semmilyen jogviszonyban, a juttatással összefüggésben egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség keletkezik.
/Az írás teljes terjedelmében az Önadózó 2012/6. számában olvasható!/
FIZESSEN ELŐ 2024-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!
Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek! Velünk 2024-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2024 ● Cafetéria szabályzat 2024 ● Pénzmosás elleni szabályzat csomag ● GDPR Segédlet, ● Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,● Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek ● Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó Webáruhgázban ● Egyes Kulcs-Soft programok előfizetőknek ingyenesen ● Előfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/
Vissza az előző oldalra
